KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Provincia

Rokon a humuszban

Nagy V. Gergő

A Provinciában a múlt és a másik ember egyaránt idegen.

 

„Szerinted engem is a kocsimmal együtt fognak elföldelni?” – kérdi Ottó, az egyszeri áruszállító sofőr a vendéglátójától, miután lerobbant furgonjával egy régészeti ásatáson ragadt. Ez a múlt és identitás nélküli, együgyűen a világra révedő férfi (Orosz Ákos) érdeklődve kóvályog keresztül a régésztelepen és mintha a kihantolt csontvázakban önmagára ismerne: az egyiknek csak egy saruja, a másiknak egy fogatos kocsija van, miként Ottó is csupán egy furgonnal rendelkezik, és vélhetően utána sem marad majd sokkal több ennél. És a rezervált múltkutatók nagyobbára éppolyan óvatossággal kezelik ezt a tesze-tosza jövevényt (kivétel: egy függőágyban duzzogó, morózus hippi), mint amivel földben talált csontokat tisztogatják.

Kárpáti György Mór korábbi kisfilmjeihez (Éjfél, Erdő) hasonlóan egy bávatag kívülálló nézőpontjából meséli el az ismeretlennel való találkozás zsebkendőnyi sztoriját és a visszafogott, melankolikus hangfekvés vagy a kimért, precíz ritmus is az előzményeket idézi. De a Provincia az idegenség és a világba vetettség témájáról jóval komplexebb módon tudósít. Az ásatáson földre pottyant űrlakóként kószálgató sofőr nem csupán a közvetlen környezetében mutatkozik menthetetlenül különállónak, de a régmúltra és az elhantoltak nemzedékeire is áthidalhatatlan távolból csodálkozik rá – földönkívüli tehát kettős értelemben, hétköznapi idegensége időbeli, vertikális dimenziót kap (és ezt nagy kifejezőerővel és szelíd humorral közvetítik Hartung Dávid mélységben komponált totálképei a föld felé fordulók között császkáló férfiról). A világgal kapcsolatba lépni igyekvő sofőr ásót ragad a szakképzett régészek között, de hiába talál egy műtárgyat a humuszban, nem tarthatja meg – miként a macskaszemű régészlánnyal (Fátyol Hermina) is éppen hogy csak sikerül összemosolyogni. Kárpáti szép, markáns, míves rövidfilmje mintha azt sugallná, hogy évezredekhez mérhető távolság, szinte földtörténeti korszakok választanak el minket egymástól – de a kapcsolat kísérlete (legalábbis a zárókép tanúsága szerint) mégsem hiábavaló.

 

PROVINCIA – magyar, 2014. Rendezte és írta: Kárpáti György Mór. Kép: Hartung Dávid. Vágó: Duszka Péter Gábor. Zene: Ensemble De Organographia, Kristóf Marci, Szabó Bálint. Szereplők: Orosz Ákos (Ottó), Fátyol Hermina (lány), Gőz István, Péter Benjámin. Gyártó: Mirage Film Studio / Színház- és Filmművészeti Egyetem. 22 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11721