|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziJack Ryan: ÁrnyékügynökAndorka György
Jack Ryan: Shadow Recruit – amerikai, 2013. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Tom Clancy regényéből David Koepp és Adam Cozad. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Chris Pine (Ryan), Keira Knightley (Cathy), Kevin Costner (Harper), Kenneth Branagh (Viktor), Alec Utgoff (Borovsky). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna film. Szinkronizált. 105 perc.
A újra és újra az események sűrűjébe
csöppenő aktakukac CIA-elemző immáron másodszor próbál tetszhalott állapotból
visszakerülni a mozivásznakra: a szériaindító Vadászat a Vörös Októberre
nagyzenekarra hangszerelt hidegháborús hattyúdala és Harrison Ford korrektül
levezényelt jutalomjátékai után legutóbb az ezredfordulós terrorsokkot
meglovagoló A rettegés arénája próbálta a fiatalabb Ben Affleck
segítségével visszapörgetni az órát, kevés sikerrel. A Tom Clancy
regényciklusától ezúttal többé-kevésbé elszakadó újabb hidegindítás tétje egy
saját lábán megálló, erős attribútumokkal rendelkező karakter felépítése lett
volna, „az intelligencia fegyver” mottója mentén méltó kihívójaként a kortárs
titkosügynökök Bourne-tól Bondig húzódó, izmos mezőnyének.
Az aktuális divatnak
megfelelően így kapunk is gyorsan letudott eredettörténet, ahol szeptember 11,
majd a Clancy-nél is szereplő helikopterbaleset traumái alapozzák meg a főhős
személyiségfejlődését. A Star Trekben már bizonyított Chris Pine lenne
olyan karizmatikus, szerethető figura, hogy elvigye a hátán a projektet, a sok
sebből vérző forgatókönyv azonban a továbbiakban nem igazán nyújt teret a
kibontakozására, ahogyan a Pine-Knightley páros között alapvetően remekül
működő kémia is pocsékba megy a gyakran kínos párbeszédek és a rossz színészvezetés
miatt. A film a néhol túl feszesre húzott, máshol döcögős cselekményt – a
műfajban végzetes hibát jelentő – tökéletes kiszámíthatósággal párosítja, ilyen
adottságok mellett pedig különösen vakmerő hozzáállás néhány valamirevaló „money
shot” nélkül kilépni a küzdőtérre, gyors elvérzést kockázatva ezzel a
hangos-látványos blockbusterek kíméletlen versenyében. Jack Ryan moszkvai
kiruccanása ugyan nem hozott olyan csúfos és végérvényes leszereplést, mint
McClane hadnagyé, de a lagymatag (újra)kezdés után kétséges, hogy egyáltalán
kíváncsiak lennénk-e egy nagyobb tétben játszó – és értőbb kezekbe adott –
folytatásra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 374 átlag: 5.35 |
|
|
|
|