KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csókok és gólok

Csiger Ádám

La gran familia española – spanyol, 2013. Rendezte és írta: Daniel Sánchez Arévalo. Kép: Juan Carlos Gómez. Zene: Josh Rouse. Szereplők: Verónica Echegui (Cris), Antonio de la Torre (Adán), Quim Gutiérrez (Caleb), Patrick Criado (Efraín). Gyártó: Atípica Films / Mod Producciones / Anena 3 Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

Daniel Sánchez Arévalo negyedik nagyjátékfilmjét a Hét menyasszony hét fivérnek nyitó és záró képsorai foglalják keretbe. Előző mozija, a Laza esküvő három unokatestvér, a Csókok és gólok öt fivér története, akiket apjuk kedvenc filmje után (abc sorrendben, bibliai nevekre) keresztelt el. Az író-rendező nem csak színészeket hoz vissza korábbi filmjeiből, bonyodalmakat is: a legifjabb fivér gyerekkori szerelmét készül feleségül venni a 2010-es labdarúgó világbajnokság döntője napján, az elidegenedett nagycsalád újraegyesülése viszont titkokról és hazugságokról rántja le a leplet.

A Csókok és gólok úgy viszonyul a megidézett ó-hollywoodi klasszikushoz, ahogy a Játszd újra, Sam! a Casablancához. A családfő az álomgyári musical mintájára képzelte el a família jövőjét, ehelyett ő és fiai hasonló karakter-ívet járnak be, mint a direktor korábbi mozijainak hősei. Felnőtté válásukkal csalódnak gyerekkori ideáljaikban és ideáikban (szerelem, házasság, család), de a zord valóságba való beletörődés helyett végül mégis megvalósítják álmaikat, a maguk tökéletlen, kisszerű, hamis módján. Minderre a posztmodern zsánerfilm (elő)története is rímel: az idealista, eszképista klasszicizmust felváltó kiábrándult, realista modernizmus után auteur-ök önironikus vígjáték-parafrázisok formájában játsszák újra kedvenc klasszikusaikat. A rendező szerzőisége ebbe az irányba tart: első két filmje, a Sötétkékmajdnemfekete és a Kövéren szép az élet elsősorban drámák, csak aztán komédiák, viszont tarantinós romkommal folytatta (Laza esküvő). A fősodor bevételére tett erőfeszítésében viszont ezúttal túllő a célon. Előző filmjével Almodóvar és Amenábar előtt tisztelgett, most a spanyol válogatott előtt hajt fejet; a szappanoperás, melodrámai premissza a nők, a sportfilmes szál a focirajongók és a spanyol nagyközönség bevonzását szolgálja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11627