|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDSzellemes karácsonyVarga Zoltán
Scrooged
– amerikai, 1988. Rendezte: Richard Donner. Szereplők: Bill Murray, Karen
Allen, Robert Mitchum. Forgalmazó: InterCom. 97 perc.
A nyolcvanas évek populáris
mozijának felettébb élénk műfajkeverési hajlama új életre keltette és
felturbózta a régi vágású kísértetkomédiát; a Szellemes karácsony jóllehet nincs egy súlycsoportban olyan
alapművekkel, mint a Szellemirtók és
a Beetlejuice, de mindkettőnek
rokona. A Burton-filmet juttathatják eszünkbe a jövővíziók expresszionista
díszletei, vagy a kísértetként fellépő, mégis inkább bomló zombit idéző figurán
megvalósított rajzfilmszerű, groteszk gegek. A főszereplőt pedig a „szellemirtó”
Bill Murray játssza, aki nem utoljára bújik egy kibírhatatlan, mindenkit
gátlástalanul porig alázó karakter bőrébe. Őt, azaz Frank Crosst invitálja
múltat, jelent s jövendőt átfogó karácsonyi utazásra a másvilág, három szellem
kalauzolásában, hogy a televíziós elnök szívét beburkoló jégpáncélt elolvassza
az ünnep melege. Richard Donner filmjére a klasszikus Dickens-regény, a Karácsonyi ének (poszt)modern
verziójaként gondolhatunk: túl a főhősök és kísérteties utazásuk nyilvánvaló
párhuzamán, a cselekmény azzal is eljátszik, hogy Cross egy nagyszabású élő
tévéshow keretében dolgozza fel a Dickens-művet, így a Szellemes karácsony duplafedelű és ironikus kapcsolódást létesít
irodalmi ihletőjével. Az összkép bármennyire szerethető, mégsem maradéktalanul
megkapó: Donner gyakorlott mesterember a fantasztikus műfajokban (Ómen, Superman, Sólyomasszony),
a vígjátéki fogalmazásmód viszont nem az erőssége, s a hangulatváltások –
kivált az ingázás slapstickes
bumfordiság és őszinte érzelmesség között – sem mindig sikerültek jól. Bill
Murray azonban minden egyenetlenségért kárpótol; a múltutazást követő, sétálva
előadott monológjára például egy szó kínálkozik: szenzációs.
Extrák: előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 597 átlag: 5.59 |
|
|
|
|