|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDKlein úrSoós Tamás Dénes
Monsieur
Klein – amerikai, 1976. Rendezte: Joseph Losey. Szereplők: Alain Delon, Jeanne
Moreau, Francine Bergé. Forgalmazó: Mirax. 89 perc.
Mint a filmen vezérmotívumként
végigvonuló keselyű, olyan közönyös, kegyetlen, gőgös és mohó Monsieur Klein
(Alain Delon) is. Műtárgykereskedőként erkölcsi skrupulusok nélkül használja ki
az 1942-ben elébe táruló lehetőségeket: a műkincseiket áron alul eladó zsidókon
élősködve növeli vagyonát. Egy nap viszont izraelita újság landol a
lábtörlőjén, mert valaki őt is felvette az előfizetők listájára. A kínos ügyben
reklamál a rendőrségen, ám látva azok érdektelenségét, inkább magánnyomozásba
kezd Robert Klein nevű zsidó névrokona után, akinek feltehetőleg az ellenállási
mozgalomhoz is köze van. Kutakodik a megszállás alatt is gondtalanul élő
francia arisztokrácia és a koszlott, romos külvárosi lakásokban tengő polgárok
körében, de csak körbe-körbe bolyong a megszállt Párizsban. Mint A per Josef K.-ja, a tévesen és „ártatlanul”
vád alá helyezett férfi az ügy megszállottjává válik, hogy végül elfogadva
magasabb, metafizikai szintű bűnösségét, elsodródjon végzete felé.
A
rendező, Joseph Losey nem veszi át a Kafka alkotásaira jellemző szürrealitást,
művét inkább a hitchcocki „menekülő ember”-filmek és a krimi
rejtélydramaturgiája mentén strukturálja. A parabolisztikus Klein úr le is rója tiszteletét A tévedés áldozata és az Észak-északnyugat előtt, ám a suspense
mesterének akciódús szerkesztésmódját egy intellektuálisabb megközelítésre
cseréli. A doppelgänger-motívum a titok táplálása mellett a fizikai és
kulturális sztereotípiák mentén definiált zsidóság üldöztetésének abszurd és
irracionális voltát nyomatékosítja. Elvégre a leglelkesebb kollaborátor is
kiközösítetté válhat, ha nem tudja bizonyítani ártatlanságát. A kétértelműre
árnyalt, többféle olvasatot is megengedő thriller fináléja finoman bomlasztja
szét az elvárásokat: az utolsó pillanatban érkező segítség és a kutatás
sikerességének illúziója helyére a kikerülhetetlen fátum elfogadása lép. Nincs
pátosz, nincs melodráma: csak az antiszemitizmus, az apátia és a dölyfösség
húsba vájó kritikája.
Extrák:
semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 394 átlag: 5.45 |
|
|
|
|