|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz óriásölőVarró Attila
Jack the Giant Slayer – amerikai, 2013. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Darren Lemke. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman. Szereplők: Nicholas Hoult (Jack), Eleanor Tomlinson (Isabelle), Ewan McGregor (Elmont), Stanley Tucci (Roderick). Gyártó: New Line Cinema / Legendary Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.
Manapság, hogy így Alkonyat
után a klasszikus gyermekmesék CGI-olvasatai elsősorban a lány-célközönségre
koncentrálnak (Alice, Hófehérke, Piroska), üdítő kivételt jelent egy 17.
századi népmese-ciklus nagyköltségvetésű álomgyári feldolgozása, melyben egy
serdülő fiúhős az első szerelmes érintés után hatalmas paszulyszárat növeszt az
égig, ami vágyai elérhetetlen tárgyát bestiális óriáskanok birodalmába repíti
és csupán akkor nyerheti el kezét, ha egy szent védőkorona megszerzésével és
felhelyezésével engedelmes szolgájáva teszi a pusztító fenevadakat. Bryan
Singer, aki hollywoodi karrierje során eddig is sokat tett a kamaszpanaszok
szélesvásznú reflektálása és kollektív analízise terén, a szuperhős-tematika
után végre megmerítkezik a bettelheimi ősforrásban és hagyományos szövésű young adult fantasy-jében a biztonságos
tiniszex propagálásán túl a régi műfajerények mellett is hathatósan érvel.
Az Óriásölő ugyanis nem csupán
azt őrzi meg a sok évszázados alaptörténetekből (eltekintve a régi Jack-mesék
rafinált brutalitásától, ami inkább a Fűrész-szériához
illene), ami annyi éven át vonzóvá tette őket, a néplélektani szimbolikától a
hagyományos karakterektipológián át (jóságos öreg király, árva főhős) a
klasszikus közösségi értékek femutatásáig, de a kortárs csábításoknak
szembefeszülve nem rendeli a zsánersztori szempontjait a látvány érdekei alá –
miként az Raimi tette légüres Óz-verziójában. Veretes kalandmeséje okosan
strukturált (lásd a trükkös tükörszerkezetet az emberek és óriások világa közti
átjárásokkal), ráérősen, mégsem vontatottan felmondott történetélmény, amelyben
még a CGI-monstrumoknak is jut egy-egy hiteles pillanat. Singer neo-klasszikus
pályaképét folytatva gazdagon illusztrált múltidézést kínál, ami
IMAX-vetítőkben jóformán ismeretlen kincs: vertikális kalandjai immár nem
ürügyként szolgálnak a térhatásra, pusztán serkentőként használja egy
egészséges és kiadós multiplex-erekcióhoz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 673 átlag: 5.41 |
|
|
|
|