KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csapda

Kránicz Bence

Snitch – amerikai, 2013. Rendezte: Ric Roman Waugh. Írta: Justin Haythe. Kép: Dana Gonzales. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Dwayne Johnson (Matthews), Barry Pepper (Cooper), Jon Bernthal (James), Susan Sarandon (Joanne). Gyártó: Summit Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált 112 perc.

Az exploitation film álrealista stratégiája, a „veled is megtörténhet” üzenete ma is kiindulópontját képezheti az alsó-hollywoodi tucatfilmek közül kitűnni igyekvő kisköltségvetésű produkcióknak. A Csapdának sem érdemes elhinni, hogy valós események ihlették, legfeljebb annyiban, hogy a kezdő drogfutárokat tényleg megkérdezik a rendőrök, hogy ismernek-e nagyobb halakat – minden egyéb Ric Roman Waugh képzeletének szüleménye.

A kaszkadőrből lett író-rendező már előző munkájában, Az elítéltben is az egyetlen rossz döntés miatt romba dőlő kisemberi egzisztencia kérdéseit feszegette – most a Dwayne Johnson által alakított fuvarozó mentené a fiát a börtönből azzal, hogy komolyabb dílereket buktat le. Aki arra számít, hogy hősünk puszta ököllel tör utat a kokainszállítmányokig, az csalódni fog: test test elleni harc helyett Johnson a céges kamiont veti be avatárként. Az országutak ódivatú behemótjának sofőrülésében a Nagy Amerikai Apa a Die Hard 5. után újfent kénytelen megmenteni éretlen fiúgyermekét, bizonyságát adva, hogy a konzervatív hollywoodi recept életképesebb az új technológiát használó ifjoncok (lásd a Skype-on lebeszélt drogügyletet) függetlenedési kísérleteinél. A jogszabályokra és a gazdasági válságra való hivatkozások sokkal rosszabbul állnak a filmnek, mint a Konvojt idéző kamionos romantika, a bikanyakú Johnson színészi jelenléte viszont meglepő módon az előbbieknek is képes hitelt adni, sziklaszilárd pontjaként Waugh csekély invencióval, de biztos kézzel levezényelt thrillerének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11420