KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Reacher

Sepsi László

Jack Reacher – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Lee Child regényéből Christopher McQuarrie. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Joe Kraemer. Szereplők: Tom Cruise (Reacher), Rosamund Pike (Helen), Richard Jenkins (Rodin), James Martin Kelly (Farrior). Gyártó: Paramount Pictures / Mutual Film Company. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 130 perc.

A már születése pillanatában régimódinak ható Jack Reacher a kortárs krimiirodalom térdig mocsokban gázoló detektívjei helyett közelebb áll A szupercsapat vagy a MacGuyver utazó jótevőihez. Lee Child 1997-ben indult regényhősének enyhe kiábrándultságát kikezdhetetlen jellem és morális érzék ellensúlyozza, manírjai (mint szótlansága vagy önkéntes kivonulása a társadalomból) csupán apró díszítőelemek egy lovag hófehér páncélján. A nálunk Csak egy lövés címmel megjelent kilencedik kalandban Reacher egy orvlövész mészárlása nyomán tár fel egy kisebb összeesküvést Pittsburgh-ben, a Tom Cruise-ra szabott filmadaptáció pedig a Fantom protokoll és a Kéjjel-nappal öniróniájával ugyan, de hűségesen idézi fel az említett szériák PG-13-as Amerikáját. Az aktuális Cruise-imázshoz idomított Reacher megtarthatta ugyan a testét borító hegeket, de minden másban alárendelődött a színész-producer igényeinek, így vált a drabális világcsavargóból Ethan Hunt kevésbé akrobatikus, cserébe valamivel többet gondolkodó verziója, aki szétcsap a Werner Herzog kedves haknialakításával megtámogatott karikatúra-gonosztevők között.

Ugyanakkor az indokolatlanul hosszúra szabott moziverzió Child gyorsan ürülő történetének erényeiből is bőven lefarag: a hatékonyan elhelyezett fordulatok és vörös heringek – velük együtt számos női mellékszereplő – túlnyomó részének elhagyásával a Jack Reacher valóban egy MacGuyver-epizód szintjére egyszerűsíti az alapanyagot, amit csak részben ellensúlyoznak a hozzáadott stílusjátékok (lásd a nyitójelenetet) vagy a regényhez képest megnövelt akciómennyiség (mint egy autósüldözés vagy egy szűkös fürdőszobában zajló bunyó-burleszk). Az immár ötvenen túli Tom Cruise kiváló érzékkel horgonyzott le a mindig kelendő családbarát akcióhősök piacán, a Jack Reacher pedig ezen státuszának rutinos megerősítése – de semmi több.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11338