|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDTop Secret!Varga Zoltán
Top Secret! – amerikai, 1984. Rendezte: Jim Abrahams, David Zucker, Jerry Zucker. Szereplők: Val Kilmer, Omar Sharif, Lucy Gutteridge. Forgalmazó: InterCom. 87 perc.
Még ha nem vált is a filmvígjátékok olyan agyonidézett tételévé, mint az Airplane!, s nem is bocsájtott útjára közkedvelt szériát, mint a Csupasz pisztoly, a Top Secret! kétségkívül megállja a helyét a híresebb ZAZ-paródiák mellett. A rendezői, forgatókönyvírói és produceri feladatokat ellátó trió fogalommá vált a paródia történetében: Jim Abrahams és a Zucker fivérek (David és Jerry) jóformán forradalmasították a műfajt a nyolcvanas években. Bár kelléktáruk zömmel a komikus hatáskeltés profánabb lehetőségeire épít – s az obszcenitás súrolásával a trió munkái tagadhatatlanul a „rosszízlés vígjátékainak” méltatlan sikereit előlegezik –, mégsem csupán a szexuális és altesti poénok dömpingjével mulattatnak, hiszen a verbális és a képi humor, valamint az önreflexív viccek egyaránt megállás nélkül sorjáznak opuszaikban.
Míg az Airplane! és a Csupasz pisztoly egy-egy műfajon röhög, a Top Secret!-ben a kigúnyolt műfajok és az anakronizmusok önfeledt – már a sztori szintjén nonszensznek minősíthető – halmozásával találkozunk: a kortárs Kelet-Németországba vezető bonyodalmak a kémfilmek témáit és figuráit kutyulják össze a francia ellenállók köré szőtt II. világháborús toposzokkal, ám végül az Elvis Presley-rockmusicalekből kölcsönzött bájgúnár lesz a nagy megmentő. Láthatunk eközben lövöldöző szörfösöket, vízmélyi bunyót, Kék lagúna-karikatúrát, tehénnek álcázott ellenállókat, nem beszélve egy visszafelé felvett jelenetről – a pályakezdő Val Kilmer mellett pedig színészveteránok tündökölnek az epizódszerepekben, köztük Omar Sharif és a Hammer-filmek nagy öregjei (Peter Cushing, Michael Gough). A Top Secret! a klasszikus amerikai rajzfilm legvadabb trendjeinek élőszereplős örököseként is felfogható: Tex Avery és Bob Clampett agymenéseiben sűrűsödtek olyan abszurd gegek, mint itt.
Extrák: kimaradt jelenetek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 899 átlag: 5.48 |
|
|
|
|