KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pszichoszingli

Géczi Zoltán

Young Adult – amerikai, 2011. Rendezte: Jason Reitman. Szereplők: Charlize Theron, Patton Oswalt, Patrick Wilson. Forgalmazó: Select Video. 90 perc.

Diablo Cody, „a világ egyetlen sztiptíztáncosnője, akit túltengő önbecsülés gyötör” a Juno falrengető sikere után újfent összebútorozott Jason Reitmannal, aki a kritikailag felmagasztalt Egek ura után egy hasonló konstrukcióban készült produkciót vitt vászonra. A magánéleti válságban lévő, túlfejlett intellektusú kamaszlányt egy magánéleti válságban lévő, túlfejlett intellektusú harmincas írónőre cserélték, megtartva a kisvárosi helyszínt, és a rájuk jellemző, üdvösen markáns szerzői jegyekhez ragaszkodva készítettek egy low budget-drámát. A magyar ferdítésben Pszichoszingli címmel meggyalázott film, bár korántsem futott be olyan karriert, amire az alkotók neve miatt hivatott volna, a maga puritánságban rettentően imádnivaló, üdítően őszinte mozi, ami bátran kigúnyolja a mainstream popkultúra világképét: komisz humora, elbájoló gonoszsága, ragyogó karakterrajza, a hétköznapi abszurditások iránti érzékenysége könnyedén megbűvöli a főszereplővel azonos korú generáció képviselőit. A fel-felbukkanó szerkesztési problémákat Charlize Theron briliáns játéka és az egyébként is nívós dialógusokból kiemelkedő, tökéletes mondatok feledtetik, s bár a film senkit sem kecsegtet örökérvényű életmódreform-tanácsokkal (sem a nézők, sem a szereplők nem lesznek szemernyit sem okosabbak a játékidő végére), simán megéri beruházni erre a keserédes történetre, merthogy felettébb ritka az olyan komédia, amit felnőtt emberek készítettek felnőtt embereknek.

Extrák: audiókommentár, werkfilm, kimaradt jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11236