|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉdesnégyesHuber Zoltán
Your Sister’s Sister – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Lynn Shelton. Kép: Benjamin Kasulke. Zene: Vinny Smith. Szereplők: Emily Blunt (Iris), Rosemarie Dewitt (Hannah), Mark Duplass (Jack), Mike Birbiglia (Al). Gyártó: Ada Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc. Az egyéni boldogulás, a szakmai karrier mítosza óhatatlanul vezet a hagyományos családmodell eróziójához, amely elsősorban az amerikai középosztály bevett értékrendjét sújtja. A tengerentúli indie-rendezők sem véletlenül boncolgatják oly kitartóan az útkereső harmincasok kusza párkapcsolati labirintusait, hisz a divatos melodrámák mögött valós társadalmi tünetek húzódnak. Az off-beat alkotások az álomgyári sziruppal szemben valódi élethelyzeteket, megfontolandó kiutakat kívánnak felmutatni – több-kevesebb sikerrel.
Lynn Shelton író-rendezőt is e nemes célok vezérlik, és a minimális költségvetésű, okos kamaradrámáival eddig sikerrel kerülte el a kortárs független szcénára egyre jellemzőbb, üres modorosságot. Shelton a klisék helyett érdekes, friss nézőpontokból mutatja be az apró, ám annál égetőbb egzisztenciális dilemmákat. Az Édesnégyes a korábbi darabok nyomvonalán halad, míg megoldásaival elsősorban az előző siker, a Sundance-kedvenc Legmelegebb nap formuláját gondolja tovább. A szimpatikusan egyszerű és letisztult receptúrából szerencsére ezúttal is kedves, szerethető végeredmény születik.
Két nővér és egy férfi barát fut egymásba egy idilli tóparti házban, ahol nemcsak a sűrű őszi pára, de az elvesztett testvér/szerelmes fájó emléke is megüli a levegőt. E három fiatal keserédes egymásra találása a szépen fényképezett színészi improvizációkra épül, a sűrű párbeszédek ellenpontjaiként pedig az álmos vidéki tájképek kapnak szerepet. Hőseink egymáshoz (és önmagukhoz) fűződő viszonyai az összes lehetséges módon egymásba gabalyodnak, a sorsuk alakulása ezért az apróbb döccenők ellenére is kellő feszültséggel viszi előre a történetet. Sőt, Shelton végül a megfelelő érzelmi csúcspontot is képes meghódítani: egy pillanatra sikerül elhitetetnie, hogy az igazi boldogság még ebben a kusza, kiszámíthatatlan világban sem teljesen reménytelen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 835 átlag: 5.36 |
|
|
|
|