KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Édesnégyes

Huber Zoltán

Your Sister’s Sister – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Lynn Shelton. Kép: Benjamin Kasulke. Zene: Vinny Smith. Szereplők: Emily Blunt (Iris), Rosemarie Dewitt (Hannah), Mark Duplass (Jack), Mike Birbiglia (Al). Gyártó: Ada Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc.

Az egyéni boldogulás, a szakmai karrier mítosza óhatatlanul vezet a hagyományos családmodell eróziójához, amely elsősorban az amerikai középosztály bevett értékrendjét sújtja. A tengerentúli indie-rendezők sem véletlenül boncolgatják oly kitartóan az útkereső harmincasok kusza párkapcsolati labirintusait, hisz a divatos melodrámák mögött valós társadalmi tünetek húzódnak. Az off-beat alkotások az álomgyári sziruppal szemben valódi élethelyzeteket, megfontolandó kiutakat kívánnak felmutatni – több-kevesebb sikerrel.

Lynn Shelton író-rendezőt is e nemes célok vezérlik, és a minimális költségvetésű, okos kamaradrámáival eddig sikerrel kerülte el a kortárs független szcénára egyre jellemzőbb, üres modorosságot. Shelton a klisék helyett érdekes, friss nézőpontokból mutatja be az apró, ám annál égetőbb egzisztenciális dilemmákat. Az Édesnégyes a korábbi darabok nyomvonalán halad, míg megoldásaival elsősorban az előző siker, a Sundance-kedvenc Legmelegebb nap formuláját gondolja tovább. A szimpatikusan egyszerű és letisztult receptúrából szerencsére ezúttal is kedves, szerethető végeredmény születik.

Két nővér és egy férfi barát fut egymásba egy idilli tóparti házban, ahol nemcsak a sűrű őszi pára, de az elvesztett testvér/szerelmes fájó emléke is megüli a levegőt. E három fiatal keserédes egymásra találása a szépen fényképezett színészi improvizációkra épül, a sűrű párbeszédek ellenpontjaiként pedig az álmos vidéki tájképek kapnak szerepet. Hőseink egymáshoz (és önmagukhoz) fűződő viszonyai az összes lehetséges módon egymásba gabalyodnak, a sorsuk alakulása ezért az apróbb döccenők ellenére is kellő feszültséggel viszi előre a történetet. Sőt, Shelton végül a megfelelő érzelmi csúcspontot is képes meghódítani: egy pillanatra sikerül elhitetetnie, hogy az igazi boldogság még ebben a kusza, kiszámíthatatlan világban sem teljesen reménytelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11227