KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Isten haragja

Géczi Zoltán

Frailty – amerikai, 2001. Rendezte: Bill Paxton. Szereplők: Bill Paxton, Matthew McConaughey, Powers Boothe. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 93 perc. 

Húsz éve pályán lévő, rutinos hollywoodi vénrókák, midőn lehetőséget kapnak a rendezői bemutatkozásra, rendszerint kertvárosi családok szomorú széthullását vagy kelet-európai hadiárvák elregélhetetlen keserveit akarják megfilmesíteni nagy buzgalommal. Bill Paxton azonban egy high concept-thriller mellett tette le voksát; nem nyújtotta markát többért, mint amennyit megfogni is képes volt. A hangulatában az Ószövetség véres–komor miszticizmusát megidéző, szerkezetileg a Közönséges bűnözőkkel rokonítható darab a Hetedik által divatba hozott kinyilatkoztatás-thrillerek képviselője, melyben egy angyali jelenésre hivatkozó családapa (maga a rendező) fiait a szent misszió mellé állítva öli sorban a kockásfüzetbe vésett nevek viselőit. Bőséggel akadnak filmek vallási megszállottság által motivált sorozatgyilkosokról, így a fent vázolt expozíció könnyedén torkollhatott volna érdektelen katasztrófába, de a forgatókönyv nem mellőzi a frissnek ható fordulatokat, a színészválasztás és -vezetés biztos szakmai alapokat feltételez, ami pedig különösen megnyugtató, hogy Paxton okosan alkalmazza a narrátort, holott a mesélő kényes tétele a dramaturgia eszköztárnak, mert a sűrű monológok aggasztó gyakorisággal akasztják meg a cselekményt.

Az Isten haragja ugyan távol áll a revelációtól, de nem fogja magára haragítani a filmbarátokat: a megszokott közhelyek mellett legalább ugyanannyi eredetiséget felmutató, stabil szerkezetű, több mint tisztességes thriller, amely hasonszőrű társai többségével szemben valóban képes a bő másfélórás játékidő erejéig lekötni a nézőt, s még a zsánerben kötelező plot twist problémáját is elegánsan tudja megoldani.

Extrák: filmográfiák, előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11038