|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDIsten haragjaGéczi Zoltán
Frailty – amerikai, 2001. Rendezte: Bill Paxton. Szereplők: Bill Paxton, Matthew McConaughey, Powers Boothe. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 93 perc. Húsz éve pályán lévő, rutinos hollywoodi vénrókák, midőn lehetőséget kapnak a rendezői bemutatkozásra, rendszerint kertvárosi családok szomorú széthullását vagy kelet-európai hadiárvák elregélhetetlen keserveit akarják megfilmesíteni nagy buzgalommal. Bill Paxton azonban egy high concept-thriller mellett tette le voksát; nem nyújtotta markát többért, mint amennyit megfogni is képes volt. A hangulatában az Ószövetség véres–komor miszticizmusát megidéző, szerkezetileg a Közönséges bűnözőkkel rokonítható darab a Hetedik által divatba hozott kinyilatkoztatás-thrillerek képviselője, melyben egy angyali jelenésre hivatkozó családapa (maga a rendező) fiait a szent misszió mellé állítva öli sorban a kockásfüzetbe vésett nevek viselőit. Bőséggel akadnak filmek vallási megszállottság által motivált sorozatgyilkosokról, így a fent vázolt expozíció könnyedén torkollhatott volna érdektelen katasztrófába, de a forgatókönyv nem mellőzi a frissnek ható fordulatokat, a színészválasztás és -vezetés biztos szakmai alapokat feltételez, ami pedig különösen megnyugtató, hogy Paxton okosan alkalmazza a narrátort, holott a mesélő kényes tétele a dramaturgia eszköztárnak, mert a sűrű monológok aggasztó gyakorisággal akasztják meg a cselekményt.
Az Isten haragja ugyan távol áll a revelációtól, de nem fogja magára haragítani a filmbarátokat: a megszokott közhelyek mellett legalább ugyanannyi eredetiséget felmutató, stabil szerkezetű, több mint tisztességes thriller, amely hasonszőrű társai többségével szemben valóban képes a bő másfélórás játékidő erejéig lekötni a nézőt, s még a zsánerben kötelező plot twist problémáját is elegánsan tudja megoldani.
Extrák: filmográfiák, előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 877 átlag: 5.58 |
|
|
|
|