KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vad gyerek

Baski Sándor

L’enfant sauvage – francia, 1970. Rendezte: Francois Truffaut. Szereplők: Jean-Pierre Cargol, Francois Truffaut. Forgalmazó: Fantasy Film. 83 perc.

Truffaut-tól nem áll távol az antropológiai szemlélet, hőseit sokszor figyeli egy társadalomtudós tárgyilagosságával és kíváncsiságával. Ez a szemszög a legtisztábban a kevésbé kanonizálódott A vad gyermekben érvényesül, ahol maga Truffaut alakítja az emberi természet titkait kutató orvost, nyomatékosítva ezzel az önéletrajzi vonatkozásokat és a filmkészítői szerepre irányuló allegorikus olvasatokat. A történet alapjául Jean Itard francia orvos feljegyzései szolgáltak, aki az 1800-as évek elején magához vett egy erdőben nevelkedett, süketnémának tartott fiút. A Négyszáz csapás idegen felnőttvilágából menekülni igyekvő vadóc itt a szó legszorosabb értelmében vett vadállat, akit nem kevésbé frusztrálnak a rákényszerített szabályok és normák.

Truffaut nem bonyolítja felesleges dramaturgiai kanyarokkal a történetet, egy orvosi esetleírás objektivitásával dokumentálja a Victor civilizálására irányuló kísérleteket. A vad gyerek tehát nem klasszikus életrajzi film, nincs is valódi drámai íve és végkifejlete – nem derül ki, hogyan alakul a címszereplő további sorsa. A rendezőt, és a filmbéli orvost, az önmagában is izgalmas eset mellett az az alapvető morálfilozófiai kérdés izgatja, hogy az ember vajon természetétől fogva etikus lény-e. A kulcsjelenetben Itard próbára teszi Victor igazságérzetét, ok nélkül bünteti meg, hogy kiderüljön, a fiú tisztában van-e azzal, hogy méltánytalanul bántak vele. Reakciója megerősíti az orvos hipotézisét, egyben pozitív válaszként szolgál a film és Truffaut által feltett kérdésre.

Szikársága és látszólagos drámaiatlansága ellenére A vad gyerek nagyon is filmszerű, köszönhetően többek közt a Vivaldi-tételekre építő zenei sávnak és a Truffaut-val első ízben együtt dolgozó Néstor Almendros markáns fekete-fehér képeinek.

Extrák: előzetesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11037