KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Drogfilmek

Szerelmi álmok (Liszt)

Czirják Pál

Szerelmi álmok (Liszt) - magyar, 1970. Rendezte: Keleti Márton. Szereplők: Sinkovits Imre, Ariadna Sengelaja, Pécsi Sándor, Major Tamás. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 172 perc.

A néhány hónapja megjelentetett Mágnás Miska után most újabb alkotás válik hozzáférhetővé Keleti Márton gazdag rendezői életművéből. Bár valószínű, az 1970-ben készült Szerelmi álmok jelen kiadását inkább motiválta Liszt Ferenc születésének kerek évfordulója, mint a rendező személye.

A zeneileg gazdagon illusztrált, igényes kivitelű, látványos életrajzi film műfajának egyik legjelentősebb hazai reprezentánsa. Keleti a tőle megszokott professzionalizmuson túl azért is fordul különös gonddal témájához, mivel Liszt Ferenc életútjának megfilmesítése személyes kihívás számára. Tanulmányai kezdetén maga is zenei pályára készül; másrészt Liszt alakjával visszatérően foglalkozik, például az 1952-ben készített Erkelben is megidézi. Ezt a megkülönböztetett odafigyelést jelzi többek között az eredeti helyszínek felkeresése, a korhű ruhák, kellékek, hangszerek precíz összeválogatása, továbbá az, hogy a felcsendülő zeneművek olyan előadók interpretációjában szólalnak meg, mint Cziffra György és Szvjatoszlav Richter.

A történeti hitelesség mellett persze a közönségvonzó, fordulatos cselekményvezetés is fontos szempont maradt. Talán ezzel magyarázható, hogy Liszt zenei fejlődése helyett inkább szerelmi kapcsolataira fűzi fel főhőse élettörténetét Keleti. A feldolgozás regényességét erősítik a változatos, gyönyörűen fotografált helyszínek, Velence, Weimar, Pétervár hangulatos látképeitől a gazdagon díszített palotabelsőkig, melyek a korszak nézői számára mindenképp egzotikumként hathattak. Hildebrand István operatőr nagyvonalú kameravezetése és színkezelése különösen jól aknázza ki a szélesvászonban rejlő lehetőségeket. Így végül Keleti és alkotótársai keze alatt a film maga is egy romantikus művész romantikus életrajzává változik.

Extrák: a filmet egy húszperces keletkezéstörténeti összeállítás egészíti ki, amely a kétlemezes kiadvány második korongján kapott helyet, és amelyben Mácsai János zenetörténész beszél a műről és tematikus előzményeiről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10893