|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
NekrológMolnár Gál Péter (1936-2011)Schubert Gusztáv
Molnár Gál Péter kiváló színikritikus volt, a filmkritikát inkább szabadidõs sportként ûzte, nem mellékesen a Filmvilágban. Ha filmrõl írt, akkor is leginkább a színpadi mûfajok, és mindenekfölött a színészek érdekelték. Nemcsak félelmetes hírû kritikus volt (egy színidirektor állítólag elájult, amikor MGP váratlanul megjelent az elõadásán), hanem fanatikus rajongó is, a színpadra úgy tekintett, mint szurkoló a zöld gyepre, a színpad és a nézõtér fülfûtött hangulata éltette, a film ehhez képest már csak annyira kárpótolhatta, mint a Barcelona – Real Madridról lemaradt Barca-drukkert a BL-döntõ felvétele. Ami nem nyerte el a tetszését, azt virtuóz gúnnyal szedte ízekre, de nem a színészt, nem a rendezõt gyûlölte, hanem a hamis vagy lelketlen színjátszást, a kontár darab-értelmezést és színészvezetést. A zseniért tûzbe ment. Ez a szigorú mérce és alapos felkészültség, imponáló színház- és filmtörténeti tudás jellemezte a Filmvilágban megjelent cikkeit, portréit, és nekrológjait is. Mindenekelõtt a színész és a színészet titka izgatta: lapunkban is többnyire színészóriásokról és filmsztárokról – Greta Garbóról, Lilian Gishrõl, Karádyról, Giulietta Masináról, Stroheimrõl, Moszzsukinról, Jean Gabinrõl, Humphrey Bogartról, James Deanrõl, Marlon Brandóról – írt. De érdekelte az antitalentum rejtelme (Ed Wood), vagy épp egy-egy zsáner (például a vámpírfilm) és filmes/színpadi karakter (Hõsnõ-tipológia) mechanizmusa is. És még valami, ami nélkül nem tudott írni és élni: a humor. Az õ Panteonjában több a komédiás, a szomorú bohóc és a csetlõ-botló börleszkfigura, mint a tragika és a hõsszerelmes. Buster Keaton, Harold Lloyd, Marx-testvérek, a Latabárok, Billy Wilder, Jacques Tati. Fanyar humorát tõlük örökölte.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 885 átlag: 5.45 |
 |
|
|
|
