|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDÁllj mellém!Sepsi László
Stand by Me – amerikai, 1986. Rendezte: Rob Reiner. Szereplők: Richard Dreyfuss, Kiefer Sutherland, John Cusack, River Phoenix. Forgalmazó: InterCom. 88 perc Paradox módon a horrorkirály azon művei alapján készült filmek tettek szert széles körű elismertségre, melyek vagy teljes mértékben elhagyják a fantasztikumot (mint a jelen mozit is jegyző Rob Reiner rendezte Tortúra és az Oscar-díjakkal megszórt A remény rabjai), vagy pedig a forrásműhöz képest jelentősen háttérbe szorítják annak ábrázolását (Carrie, A holtsáv, Ragyogás). Az Állj mellém! a kies ötvenes évekbe helyezett beavatástörténetével az előbbi csoportot erősíti: négy kiskamasz nekivág a vasúti síneknek, hogy meglessék egy szerencsétlenül járt társuk holttestét, miközben a borzalmakat ezúttal nem irracionális rémek, hanem saját traumáik és egy helyi vagányokból szerveződött konkurens banda képviselik. Reiner sikeresen távol tartja magát attól, hogy túlcukrozza King egyszerre nosztalgikus és rezignált kisregényét, csupán finomít a sorjás pontokon és lenyesegeti az önmagukban értelmezhetetlen, a King-univerzum és azon belül is Castle Rock városkájának magánmitológiáját cizelláló utalásokat. Azonban mire a filmverzió 1986-ban megérkezett a mozikba, a könyvesboltok polcain már a több ezer oldalas Az virított, nyilvánvalóvá téve, hogy a parabolikus egyszerűségű Állj mellém! csupán előgyakorlat az ötvenes években eltöltött gyermekkor borzongató enciklopédiájához, melyben King a kisregény számos motívumát újrahasznosította. De minden borzalma ellenére az Az is ambivalens visszavágyódással tekintett a múltba: az Állj mellém! adaptációja után még három évre volt szükség ahhoz, hogy Jack Ketchum A szomszéd lány című regényében lenyúzzon minden maradék illúziót Amerika ötvenes éveiről – már egy olyan korra emlékezve, ahol végül senki nem állt ki senki mellett. Extrák: audiokommentár Rob Reinerrel; kisfilm a mű születéséről; videóklip; visszatekintés a film megszületésére, negyedszázad múltán.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1077 átlag: 5.5 |
|
|
|
|