|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDWallace és Gromit: A teljes gyűjteményVarga Zoltán
Wallace & Gromit: The Complete Collection – brit, 2008. Rendezte: Nick Park. Szereplők: gyurmafigurák. 273 perc. Az animációs filmben – akárcsak a vígjáték műfajában – régóta szerepelnek elválaszthatatlan párosok, Tom és Jerrytől kezdve Frédi és Béni kettősén át Wallace és Gromitig. Az utóbbiak Nick Park gyurmateremtményei: a rendező hat év alatt, javarészt egyedül elkészített vizsgafilmjének figuráiként debütáltak 1989-ben, később az Aardman stúdió és a BBC pártfogoltjaivá váltak, miközben az ezidáig velük készült húsz-harmincperces kisfilmek, egy egészestés alkotás (Az elvetemült veteménylény) és több nyúlfarknyi etűd számos rangos jelölést és díjat söpört be. A különc, ügyefogyott feltaláló, nem mellesleg sajtmániás Wallace és emberként viselkedő, néma, ám talpraesett kutyája, Gromit egy angliai kistelepülésen élnek, kalandjaik mégis világszenzációkká váltak. A jellegzetes angol humor és irónia, a szellemes vizuális és verbális poénok, illetve a jellem- és helyzetkomikum mellett a műfajparódiák adják a sorozat bukéját. Az első kisfilm, A nagy sajttúra a science fiction és az infantilis képzeletvilág ötvözete: Wallace azért utazik hű társával a Holdra, hogy egyen belőle (lévén úgy tudja, sajtból van a Hold), a sci-fi asztrológiai témáit puszta gasztrológiai motivációvá fokozva le ezzel. A bolond nadrág egy csavaros rablási manőverre épít, amikor Wallace-t albérlőjük, egy aljas pingvin távirányítja egy balsikerű találmány révén – a csúcspont játékvonatos üldözése egyike a valaha vászonra vitt legbravúrosabb hajszajeleneteknek. A Birka akció is egy rablás körül bonyolódik, melynek során Gromit az ártatlanságát tisztázva egy nagyszabású báránylopás megfékezésében közreműködik. A negyedik kisfilm, a 2008-as Vekni és hunyni ha nem mellőzi is a humort, kilencvenes években készült elődeihez képest komorabb alaptörténetet választ: Wallace egy pékeket ritkító női sorozatgyilkos áldozatjelöltjeként szorul Gromit segítségére, miközben a thriller suspense-dramaturgiája válik nevetség tárgyává.
A paródiák mellett különösen a címszereplők egyénítése érdemel figyelmet: Wallace jellegzetes kézmozdulatai és – kiváltképp – Gromit gesztusnyelve, mimikája, ahogyan gondolatait kifejezni képes csupán szemöldökei mozgatásával; néma sírásának helyenként még szívszorító pillanatokat is köszönhetünk. A főszereplőkön és a minden korosztályt megcélzó humoron kívül a markáns mellékszereplők és masinák ugyancsak a sorozat elmaradhatatlan kellékei, legyen szó Holdat őrző fura gáztűzhely-robotról, magát csirkének álcázó pingvinről és önműködő nadrágról, báránytolvaj cyborg-vérebről és fonalkészítő óriásgépről, vagy épp pszichésen zavart túlsúlyos támadóról és kutyusáról. A kétperces etűdök, amelyek a Wallace masinái által okozott problémákból faragnak viccet, 2002-ben készültek, s főleg Gromit – gazdáját felülmúló – találékonyságát hangsúlyozzák ki.
Extrák: werkfilmek; dokumentumfilm Wallace és Gromit világáról; kisfilm a speciális effektusokról; 10 Wallace és Gromit-etűd. Megjegyzendő, hogy a kiadás címe pontatlan: az egészestés filmet nem tartalmazza a gyűjtemény.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1150 átlag: 5.37 |
|
|
|
|