|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziKövetkező három napNevelős Zoltán
The Next Three Days – amerikai, 2010. Rendezte: Paul Haggis. Írta: Paul Haggis, Fred Cavayé, Guillaume Lemans. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Danny Elfman,Alberto Iglesias. Szereplők: Elizabeth Banks (Laura), Liam Neeson (Damon), Russell Crowe (John Brennan), Olivia Wilde (Nicole). Gyártó: Lionsgate. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 122 perc. Egy átlagember kizökken a megszokott kerékvágásból – mindig jó alaphelyzet egy filmhez, annál inkább, minél messzebbre sikerül az a kizökkenés. Paul Haggis (Ütközések; Elah völgyében) francia minta után gyártott amerikai thrillerében egy becsületes tanárember, szerető családapa kényszerül arra, hogy akcióhőssé váljék: Russell Crowe a tőle megszokott meggyőzőerővel hozza azt a jellemfejlődést, amit már a Gladiátorban is láttunk tőle. A dolgok hétköznapi menete akkor borul fel, amikor John Brennan (Crowe) kedves és szép feleségét, Larát gyilkosság vádjával letartóztatják, majd húsz év börtönre ítélik. John még ezt az akadályt is példás polgári engedelmességgel veszi, hűségesen hordja kisfiát a fegyházi látogatásokra, amikor azonban az utolsó fellebbezés után a rászakadó reménytelenségre Lara öngyilkossági kísérlettel válaszol, John elhatározza, hogy nem tűri tovább a helyzetet, és megszökteti feleségét. Tudományos alapossággal készíti elő akcióját, melynek percről percre követett kivitelezése alkotja a film tetőpontjának félóráját. Az író-rendező Haggis többnyire jelenetről jelenetre, olykor sorról sorra, képről képre ismétli Fred Cavayé 2008-ban készült, Pour elle című filmjének forgatókönyvét, ugyanonnan ugyanoda jut el, igaz másfél óra helyett két óra alatt. Érdekes, hogy – az amerikai feldolgozások zömének logikájával ellentétben – Haggis ugyanúgy lemond az eredeti bűntény (amivel az asszonyt vádolják) megoldásáról, mint a francia változat, csupán flashbackekben jelez annyit, hogy a néző, ha akarja, biztos lehessen az asszony ártatlanságában. Haggis két ponton ad hozzá a cselekményhez egy-egy kis híján végzetes következményekkel járó bakit, amivel az izgalmakat fokozza, és így a hangsúlyt a jellemek felkavaró drámája felől az igényesen kimért akciófilm felé tolja. Szerencsére a film egyik legszebb pillanata John és az apja között, akivel évek óta nem beszél, megőrződött: megbékélés egy igazi westernbe illő, szavak nélkül sokat mondó egymásra nézéssel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1252 átlag: 5.56 |
|
|
|
|