|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaGinger Rogers (1911-1995)Molnár Gál Péter
Becsvágyó gyors-gépírónő mamája Texasban benevezte egy charleston-versenyre. Megnyerte a négyhetes kabarészerződéssel járó első díjat. Ekkor tizenöt éves. A mama az első producere. Tőle tanul táncolni, viselkedni, nyomulni. Mamája harmadik férjétől kapja a Rogers nevet. Alapjában Virginia Katherine McNath-nak hívták.
1924-ben vaudeville-szerződést kap. Jack Pepper partnerével tánckettőst alakítanak. Feleségül megy Culpepperhez. Továbbá Lew Ayres (az első Dr. Kildare-sorozat főszereplője), Jack Briggs, Jacques Bergerac és William Marshallhoz. Öt férj.
Debü a Broadway-n: Teljes sebesség (1929). Siker Gershwin Girl Crazyjének Mollie szerepében (1930). Húsz évig nem lép színpadra – 1951-ben egy Ziegfeld-revüben visszatér –, közben eljátszik több mint 80 filmszerepet. A Broadway-ról Hollywoodba utaztában természetes barnából kiszőkül. Busby Berkeley megcsiszolja a nyers gyémántot: előkínozza belőle az eleganciát, könnyedséget, humorérzéket, előkelő kacérságot, táncban megjelenő életörömöt. Kilenc filmben Fred Astaire sikertársa. Filmtörténeti-tánctörténeti álompár. Az egyetlen, akit Astaire nem tud letáncolni. 1940-ben Oscart kap a Kitty Foyle címszerepéért. Drámai szerepért. Zene és tánc, valamint Astaire nélkül.
Szívet facsaró fotográfiája bejárta a világsajtót: a nádszálderekú, elegáns szőkeség estélyi ruhában, mint két összetolt hangversenyzongora vagy vég tafotával leborított hűtőláda. Ormótlan elefántnyira hízottan. Sárgára pingált hajjal. Szeme mindössze csíknyi, pupilláját behízta a háj, arcát cipónyivá torzította a mértéktelen szeszélvezet.
80-as éveinek derekán elhunyt erősen megvastagodott derékkal a filmtörténet legvidámabb lánya, a mozitörténelem fürgelábú táncosnője, a legtemperamentumosabb kamera előtti lény. Sirathatta elillant leányságát, italba fojthatta bánatát a vissza nem térő tavalyi hó miatt. Halhatatlan marad nercben, báli ruhában. Nagypolgári oszlopcsarnokokban is kedves maradt, akár egy midinette.
Ginger követte Fredet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1359 átlag: 5.41 |
|
|
|
|