KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pokoli édenkert

Sepsi László

A Perfect Getaway – amerikai, 2009. Rendezte és írta: David Twohy. Kép: Mark Plummer. Zene: Boris Elkis. Szereplők: Steve Zahn (Cliff), Timothy Olyphant (Nick), Milla Jovovich (Cydney), Kiele Sanchez (Gina), Marley Shelton (Cleo). Gyártó: Davis Entertainment / Relativity Media / Rogue. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 98 perc.

A betonbiztos B-szériában utazó David Twohy életművének eddigi csúcspontját az ezredfordulón érte el, amikor is a Pitch Black-kel útjára indította az azóta újabb játékfilmes, animációs és képregény-verziókkal bővült Riddick-franchise-t. Twohy az előzményénél jóval nagyobb költségvetésből készült A sötétség krónikája után – miközben az űrbéli pszichopata történeteiről sem vette le vigyázó tekintetét – a Pokoli édenkert egyötletes thrillerével tért vissza a nagyvászonra – az életművét a kilencvenes évek legeleje óta meghatározó fantasztikumtól ezáltal végleg eltávolodva.

A Pokoli édenkert látszólag az egzotikus helyszínen gyilkosok karmai közé kerülő turisták napjainkban felettébb divatos (Wolf Creek, Végzetes kitérő) történetsémáját használja, ám miután a csaknem egyórásra nyújtott expozíciót brutális erőszakjelenetek helyett átlátszó red herringek szabdalják, nyilvánvalóvá válik, hogy Twohy nem szándékozik átlépni a horrorfilm műfajába. A mézesheteiket Hawaii szigetén töltő párocska természetesen kapcsolatba kerül a környéken ténykedő sorozatgyilkosokkal, de nem abban a formában, ahogyan azt a Pokoli édenkert elsőre ígéri. A lagymatag kezdést teljesen átértelmező fordulat után Twohy is végre lendületbe jön: filmjén eluralkodik az a B-mozis báj – logikátlanágaival és abszurd aranyköpéseivel együtt – , ami az eddigi életművet is gyorsfogyasztásra alkalmassá tette, de mindez felettébb kevés ahhoz, hogy a Pokoli édenkertet a középszer fölé emelje. Ráadásképp az útikönyvek esztétikáját idéző képi világ sem képes azt a pluszt hozzátenni Twohy munkájához, ami például a Wolf Creekkel debütált Greg McLeannek sikerült az ausztrál tájjal: a szigetvilág látványa óhatatlanul szemet gyönyörködtető (legalább húsz percig), de ahogy az említett ügyetlen figyelemelterelő próbálkozások, ez sem lendíti túl a Pokoli édenkert első kétharmadát a kínos unalmon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10027