KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/június

• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Alkonytájt

Nagy V. Gergő

Near Dark – amerikai, 1987. Rendezte: Kathryn Bigelow. Szereplők: Adrian Pastar, Jenny Wright, Lance Henriksen. Forgalmazó: Corner Film. 94 perc.

Jóllehet a vámpírok közül a filmtörténet során főképp a magányos és arisztokratikus példányok váltak emblematikussá, a nyolcvanas évtized második felében – alkalmasint az eldurvult fiatal szubkultúrákra reflektálva – inkább csoportban működő banditaként tűntek föl a vásznakon. Az Elveszett fiúk és az Alkonytájt törvényen kívüli közösségekben élő vérszívókat léptetett a színre, akik örökké tartó éjszakai bandázásra csábítják a reagani Amerika egészséges gyermekeit.

A neokonzervatív értékekre fittyet hányó – és ekképpen némi ellenkulturális sármmal bíró – vámpír-vandálok vadnyugati útonállóként dézsmálják Oklahoma lakóit az Alkonytájtban. A korábban az avantgárd vonzáskörében működő Kathryn Bigelow második mozija a western és a horror zsánerét házasítja, ám bizarr műfajkevercse nem hódol a korban dívó ironikus szemléletnek, inkább üdvös komolysággal gondolja újra a vámpírmítoszt. Tisztességes farmerfiúként dolgozó főhőse egy átutazóban lévő leánytól követeli ki a fertőző csókot az első találkán, hogy aztán annak barátai között megismerkedjen a vámpírlét örömeivel (mint a féktelen éjjeli vadászatok) és fájdalmaival (a rettegést hozó napfény) – míg végül választania kell otthonhagyott csonka családja és újdonatúj famíliája között. A vérségi kötelékek súlyáról szóló történethez – melyet Bigelow mellett Az országút fantomjáról nevezetes Eric Red jegyez – a napperzselte síkság fenyegető képei és a Tangerine Dream hipnotikus zenéje adja a kulisszát. Az Alkonytájt egyszerre szól egy szépséges szerelemről és a felnőtté válásról, ugyanakkor elsősorban az elcsatangolt fiatalokra leselkedő veszélyekre hívja fel a figyelmet. Ám a kéjjel gyilkoló, elvadult vámpírcsalád vagány tombolása – kivált az elsőrangú színészek jutalomjátékának köszönhetően – mégis inkább vonzó, mint elrettentő.