KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A veszettek

Kovács Marcell

The Young Savages – amerikai, 1961. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Dina Merrill, Edward Andrews. Forgalmazó: Fantasy Film. 100 perc.

 

John Frankenheimer neve nálunk leginkább a Ronin révén ismert, holott a hatvanas évek amerikai mozijának meghatározó rendezőjéről van szó, aki kemény és keserű akciófilmjeivel előkészítette a terepet az új-hollywoodi generáció vadulásának. Akár paranoiás politikai thrillert (A mandzsúriai jelölt; Hét nap májusban) forgatott, akár a férfibüszkeség kegyetlen drámáját (Vándorlepkék; Törvénysértő seriff), netán egyszerre a kettőt (Másolatok), nagyhatású, maradandó film került ki a keze alól.

Frankenheimer e korai rendezésének megjelentetésével a honi DVD-forgalmazás súlyos adósság törlesztésébe kezdett. A veszettek ugyan még nem tartozik az életmű kiemelkedő darabjai közé, de már magán viseli a rendezőzseni markáns stílusjegyeit. Annak a korszaknak a lenyomata, amikor a hollywoodi filmekben a látványt a televíziós technikák megjelenése, a tartalmat pedig a társadalmi problémák nevelő célzatú megfogalmazása jellemezte. Frankenheimer a televíziózásból érkezett, a még élőben közvetített tévéjátékok hatékony, egyszerre mindent mutatni akaró képi világát költöztette a moziba a szűkös műtermi belsők és a hátteret is látni engedő nagy mélységélességű lencsék alkalmazásával. A veszettek ezt a tévés hagyományt már a későbbi akciófilmes törekvésekkel keveri. A nagyvárosi erőszak témáját latin-amerikai és olasz bevándorlók bandáinak háborúja kapcsán járja körül, egyszerre tárgyalótermi dráma és utcai akciófilm. Érezhetően a Tizenkét dühös ember sikere ihlette, de az emberbarát üzenet a logikai bukfencek és a konfliktusok felületes bemutatása miatt kevésbé meggyőző, mint Lumet filmjében. Bravúrosan fényképezett, felkavaró erőszak-jelenetei azonban garantáltan mély nyomot hagynak mindenkiben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9811