KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt

Parádi Orsolya

Bolt – amerikai, 2008. Rendezte: Chris Williams és Byron Howard. Írta: Dan Fogelman és Chris Williams. Zene: John Powell. Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 96 perc.

 

Képzeljünk el egy, a Truman show mesterséges és zárt rendszerében élő, a Hihetetlen család szuperképességeivel rendelkező kutyát, aki nem tudja, hogy valójában csak egy sorozat főhőse, és persze azt sem, hogy paranormálisnak vélt képességei mögött igazából egy filmgyár áll. A Volt nevű eb tudatában a filmstúdió a világ, a napnyugta a reflektorok kikapcsolásával áll be, az ő küldetése pedig megmenteni gazdáját, Pennyt, és ezt minden nap meg is teszi. Amikor aztán megváltozik a sorozat koncepciója, és ugrik a happy end, Volt megszökik. A kontinens másik végén, New Yorkban találja magát, innen kell visszaküzdenie magát az álomgyárba egy gyanús kóbormacska segítségével, aki fokozatosan próbálja ráébreszteni, mi is a valóság. Hamarosan csatlakozik a duóhoz az utóbbi idők egyik legjobban kitalált karaktere, egy buborékba zárt, tv-junkie hörcsög, aki viszont teljes mellszélességgel hisz a csodakutyában, és akcióra kész minden pillanatban!

A L’ecsó színvonalú animációs technikával megrajzolt állatkák egyedi személyiségek, kapcsolatukban az „összekötözött kutya-macska” slapstick-humort hol filozofikusabb eszmecsere váltja fel tudat-illúzió-valóság témakörben, hol feszesre pödört akciójelenetek, hol egy sóhajnyi kötelező pszichodráma. A Disney stúdió a Pixar-guru, John Lassater executive producerként való visszatérésével önironikus, néhol szinte rendszerkritikus rajzfilmet tett le a gyerekek és felnőttek asztalára, filmes utalások tömkelegével, és egy bombasztikus nyitójelenettel. Persze a buborékon belül, hiszen az alfa és az omega egyaránt Hollywood.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9668