KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Árnyékok

Vajda Judit

Senki – macedón-német-olasz-bolgár-spanyol, 2007. Rendezte és írta: Milcho Manchevski. Kép: Fabio Cianchetti. Zene: Ryan Shore. Szereplők: Sabina Ajrula (Dr. Vera Perkova), Filareta Atanasova (Gordana), Salaetin Bilal (Gerasim), Dime Ilijev (Ignjat Perkov), Vladimir Jacev (Dr. Shishkin). Gyártó: Blue Eyes Fiction / Camera / Classic / Senka DOOEL / Tornasol. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 120 perc.

 

Egy szokatlan kitérő után (lásd a Dust című, részben az Egyesült Államokban, sztárokkal forgatott westernt) Milcho Manchevski macedón rendező visszatért első nagyjátékfilmje, a díjakkal elhalmozott költői kirakósdi, az Eső előtt hazai közegébe. Ezúttal azonban újabb műfaji próbálkozásnak lehetünk tanúi: Manchevski a horrorral és a természetfeletti thrillerrel kacérkodik. Ugyanakkor az Árnyékok nem nélkülözi a költészetet és a kirakósjátékot sem, mivel elvileg olyasféle rejtélyfilmről van szó, melynek nyitjára a nézőnek magának kell rájönnie. Ennek értékéből sajnos sokat levon, hogy „a nagy titok” már a legelső perctől kezdve világos (és nem csak azoknak, akik látták a Hatodik érzéket és/vagy néhány epizódot a Szellemekkel suttogóból), ezután pedig értelemszerűen sorjáznak a kitalálható fordulatok.

Az Árnyékoknak ráadásul elég rossz a ritmusa is: túlbeszélt, önismétlő, emiatt pedig – a kezdetben biztatóan fojtogató hangulat ellenére – a feszültséget is nélkülözi. A zsánerfilmes bakik mellett a film sajnos a szerzői film frontján sem kápráztatja el a nézőt: néhány nyom (a lakásbelsőkben játszódó jelenetek Polanski Iszonyatát idézik), utalás, szimbólum után (sokatmondó például a főhős, a szörnyű autóbalesetet túlélt fiatal orvos kereszt- és beceneve is: előbbi a halottaiból feltámasztott Lázárra, utóbbi – Lucky – a szerencsére utal) sehova sem fut ki – megoldása csak a horrormese végére tesz pontot, egyebekben hiányok maradnak benne, a tanácstalan nézőben pedig kérdések.

Manchevski alkotása tehát egyik oldalról nélkülözi a ritmust, a feszültséget és a rejtélyt, másik oldalról pedig a markáns szerzői stílust. Némi vigaszt néhány, formai megoldás nyújthat: Fabio Cianchetti operatőri munkája, aki gyönyörűen fényképezte a macedón tájat és Ryan Shore fesztiváldíjas zenéje, aki olyan dallamot komponált a filmhez, mintha abban sokatmondó, rejtélyes, jelentős és végül katartikus események történnének. De szép is lenne.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9568