KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bob és Carol és Ted és Alice

Pápai Zsolt

Bob & Carol & Ted & Alice – amerikai, 1969. Rendezte: Paul Mazursky. Szereplők: Natalie Wood, Robert Culp, Elliott Gould, Dyan Cannon. Forgalmazó: Warner Home Video. 101 perc.

A hatvanas-hetvenes évek fordulójának Amerikájában az európai művészfilm iránt rajongó keleti parti rendezők közül többen a nagy modernistáknak dedikálták pályanyitó mozijukat. Paul Mazursky külön kitűnt lelkesültségével a csapatban, Alex Csodaországban című fabulájával Fellini, a Szerelmes Blume-mal Truffaut előtt hajolt földig, debütáló nagyfilmjével pedig Forman és Menzel előtt emelt kalapot.

A Bob és Carol és Ted és Alice két impulzus szülötte, a cseh újhullám mellett a hatvanas évek tabudöntögető miliője is hatással volt Mazurskyra, az az időszak, amikor a szexuális forradalom incselkedő kísértete járta be a nyugatot. A történet középpontjában a címbeli négy fiatal – két pár – áll, akik a szabadosság fantomjától megbabonázva arra az elhatározásra jutnak, hogy kinyitják a kapcsolatukat egymás és mások előtt. A téma örvén ironikus és fanyar humorú jelenetek sorában mondja el a rendező a véleményét a hatvanas évek amerikai fiataljairól, azaz a saját generációjáról.

Mazursky mesterien emeli át a cseh újhullám eredményeit az amerikai miliőbe, a bárgyú-bájos karakterek, az epizodikus sztoriépítés és a drámai pillanatok kerülése egyaránt a nova vlna alapműveit idézik. És még valami. A hatvanas évek cseh rendezőinek egyik legnagyobb hozamú felismerése az volt, hogy a kommunista rendszer bornírtsága nem csupán nagy ívű parabolák megalkotásával, hanem a hétköznapok banális pillanatainak felvillantásával is bemutatható. Mazursky számára ennek a banáldramaturgiának az adaptálása sem jelent gondot, olyan elegánsan oldja meg a feladatot, ahogy még Formannak sem sikerült az Elszakadásban.

Extrák: audiokommentár a rendezővel és a főszereplőkkel, doku a Lee Strasberg Institute-ról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8644