KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

A Tejút fiai

Gombár Endre

 

Lennart Meri észt író és néprajzkutató, akinek nevét mi magyarok is ismerjük, már nem egy könyvével és filmjével bizonyította, hogy a tudományt és a költészetet nem választja el az egymástól idegen kategóriák merev határa. A Tejút fiai című, a Magyar Televízió által is bemutatott filmjét észt–finn koprodukcióban forgatták, és kidolgozásában többek között olyan nemzetközi hírű szakértők működtek közre, mint a finn Kustaa Vilkuna, vagy mint az azóta elhunyt Ortutay Gyula akadémikus.

A film a tudomány bizonyítékait idézve, költői megformálásban igyekszik egy-egy finnugor nép életmegnyilvánulásainak jellemző, elsősorban az együvé tartozást dokumentáló vonásait megjeleníteni a néző számára. Fontos és szép vállalkozás. Szükség volt rá. Más, nagyobb népcsoportokkal ellentétben, a finnugor népekben – kis lélekszámuk, szétszórtságuk, történelmi sorsuk különbözősége, fejlődésük aszinkronitása miatt sokkal lassabban, sokkal bizonytalanabban alakult, vagy alakul ki az egy csoportba, a közös nyelvcsaládba való tartozás tudata.

Múltunkat, gyökereinket találjuk meg egymás múltjában, egymás gyökereiben. Elgondolkodtató, hogy milyen bölcsességgel, szinte kodályi szavakkal vall egy észt a hagyományok megőrző erejéről: „a népdal a mi védőszellemünk, amely a nehéz időkben megszólal”. De a filmben olyan kérdésekre is választ találunk, amikre korábban talán csak szakemberek számára írt értekezésekben találtunk. Hogy csak egyet említsek: a Tiszántúl némely vidékén azért faragnak csónak alakú fejfát, mert évezredekkel ezelőtt, az ugor népek együttélése idején a halotti szertartás során csónakba helyezték a halottat, szelleme ugyanis a hit szerint így csónakozhatott fel a Tejútra. (Innen a film címe is.)

Finnek, észtek, vepszék, vótok, mordvinok, manysik, magyarok, lappok és a távoli nganaszánok arcából, tekintetéből, szavaiból ugyanez olvasható ki: többre emlékszünk, mint gondolnánk.

Kép és szöveg harmonikus egységét nyújtja ez a költői hangulatú film.

Bereczki Gábort és Rab Zsuzsát elismerés illeti a magyar szöveg gondos, műértő megformálásáért. A film költőisége bennük is visszhangra talált.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8032