KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli mese

Glauziusz Tamás

Vagy inkább Téli rege, hiszen a cím Shakespeare tragikus komédiájára is utal (csodás találkozásban bízó hősnője ámuló szemmel nézi a színmű mesés végkifejletét). A végkifejlet azután itt is naivan mesés, de a Shakespeare-párhuzam némileg erőszakolt dísznek bizonyul. Rohmer új ciklusának második filmje nem Shakespeare, hanem persze Rohmer világát idézi: igazán az élvezi majd, aki sok filmjét ismeri, érzi a játék finomságait, örül a motívumok ismétlődésének.

A zöld sugár párdarabját látjuk. Ott egy magányra ítélt lány a nyári vakáció két hetét bolyongja át, itt egy rég elvesztett szerelmét csodában bízva visszaváró nő a karácsony előtti napokat. Ott egy Verne-regényben is szereplő „zöld sugár” segít, érzékeny férfiszívet röppentve hősnőnk útjába, s itt is biztos a csodás véletlen diadala. (Amikor a csoda karácsony napján bekövetkezik, A zöld sugár hősnőjét játszó Marie Rivière fel is tűnik egy röpke pillanatra, átadni a stafétabotot.)

Némely motívum viszont, sőt talán a hősnő maga is, a Teliholdas éjszakákat idézi fel: a kapcsolataiban önmagát csaló és áltató lány kapkodása, önleleplező sodródása, hol akaratosan bosszantó, hol kedves kiszámíthatatlansága onnan ismerős. Csakhogy ott „vérre ment” az öncsalás. Itt a főhősnő két párhuzamos fiúja a lány sorsába alig beleszóló falvédőalak egy Rohmer-filmbe nem való, kicsit komikus, parodisztikus, hiteltelen „macho” – menedzsernek néznéd, de csak önbecstől duzzadó fodrászmester s egy könyvtáros fiú, aki legott átsétálhatna bármely Rohmer-opuszba s persze gombnyomásra Pascalról fecseg. Mindkettő halvány.

Kicsit fáradt film, bár a fáradtságot egyelőre csak a Rohmer képsorait álmukban is felidéző ismerők fedezik fel. A mester, ha fáradt is, szellemesebb és könnyedebb, mint más ólom-fantáziájú filmcsinálók. Nála a csoda oly hétköznapi, s mégis oly mesés – tán Rossellini szellemujja ez – hogy hitetlenül is hívők leszünk. Rohmer-hívők...

Rendezőnknek nem a tél az évszaka. Harminchárom éve már, Az oroszlán jegyében óta jelentős filmjei mind nyáron játszódnak: talán csak az Éjszakám Maudnál kivétel, s a Teliholdas éjszakák enyhe telét tudta nyáriassá varázsolni. Most, hogy túl van a téli penzumon, örömmel várjuk a Nyári mesét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=617