KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az eastwicki boszorkányok

Schubert Gusztáv

 

Boszorkányok pedig nincsenek. Eastwickben legalábbis. Nagy kár, mert egy ilyen unalmas, szabályszerű, bigottan erkölcsös New England-i kisvárosban boszorkánynak lenni, annyi, mint nőnek lenni. Ideje hát, hogy a Sátán beköltözzön e puritán gyülekezetbe és – akiben még lehet – fölébressze az asszonyállatot. Az életfogytiglani magányra, özvegységre, vénkisasszonyságra kárhoztatott asszonykák fohászai meghallgatásra találnak, elviszi őket az ördög. Ahogy illik: dúsgazdagon és hatalmasan, de kénköves büdösen, ordenárén és gonoszul eszelősen (Jack Nicholson Ragyogásból ismert szétmálló porhüvelyében) érkezik. De mert érzéki csábító (akár Mozart és Kierkegaard Don Giovannija) mindez nem jelent számára hátrányt. Nem erényekkel, ígéretekkel csábít, hanem a megkívánás elemi erejével: mindhárom hervadozó kiszemeltben meglátja azt a izgalmas, boszorkányos asszonyt, akivé Eastwickhben sohasem lehetnek, és ez a „bók” ellenállhatatlan. A sikeres ördögi praktika nyomán a Lennox-udvarházban kezdetét veszi a véget érni nem akaró boszorkányszombat. Hanem idővel kiderül: az ördög is csak férfi. Hiába fölényeskedik, titkon anyámasszony katonája. Mikor egy végzetes csíny miatt három ágyasa-pótmamája faképnél hagyja, elárulja gyöngeségét. De jaj annak a kényúrnak, aki sebezhetőnek mutatkozik. Jaj annak az ördögnek, aki eladja lelkét az embernek, aki feledve örök elégedetlenségét megállapodna „ifjú karok kikötőjében”. Ha nem nyomja agyon az anyás jóság (legutóbb a Cukorbébiben láthattunk ilyet), elemészti a boszorkányság. Itt ez történik; az ördög vonzerejét vesztve szétpattan, akár a szappanbuborék. A film a feminista mennyország képével zárul: Sukie, Alex és Jane körül három rózsás profikájú apróság totyog. A sátán megtette a kötelességét... így élnek, ismét férfi nélkül, de immár boldogan. A rendező, a feltétlen nőimádattól áthatott Updike-regényhez a brutálisan férfias Mad Max-sorozatból érkező George Miller, aligha gondolja így. Az író hőseivel új, igazabb történetet játszat el. Itt nem a Férfi lepleződik le. Ebben az üdítően komolytalan démonológiában a „nemek harcának” eszméje válik nevetségessé. Persze, hogy ördög a férfi, de hát a nő meg boszorkány. Éppen egymáshoz illenek. Csak el ne veszítse valamelyik a varázserejét, mert akkor tényleg elszabadul a pokol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5381