KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lángoló Mississippi

Kovács András Bálint

 

Alan Parker olyan filmrendező, aki jó színvonalon készít giccstörténeteket. A „jó színvonal” itt némi dramaturgiai ötletességet és szellemes képi megoldásokat jelent. Ebben a filmjében is számos jó, ízléses ötletet találunk, az egész azonban megmarad sokat mondani akaró amerikai tucatgiccsnek. A Lángoló Mississippi 1964-ben, a néger polgárjogi mozgalmak idején játszódik Mississippi állam egyik porfészkében, ahol a Ku-Klux-Klan meggyilkolt három polgárjogi aktivistát. Az FBI két ügynöke, akik Washingtonból érkeztek, megpróbálják kideríteni, mi történt, hova tűnt a három fiú. A helyi hatóság természetesen nem hajlandó közreműködni, a négerek félnek, a Ku-Klux-Klan egyre véresebb megtorló és megfélemlítő akciókat hajt végre. A film jó része a nyomozás és a szaporodó terrorakciók versenyfutásának rugójára jár, ami eleinte élet-, később már unalmasán verkliszerű. A történet a mai rendőrfilmek képletére épül: törvénytisztelő, indulatmentes profinyomozó plusz a helyi viszonyokat jól ismerő, indulatos, törvénytelen eszközöket is alkalmazó beosztott; ketten együtt lesznek eredményesek. A legfőbb baj ezzel a filmmel az, hogy a rendező valószínűleg rájött, hogy ez a sablon nemcsak a kábítószer-kereskedelem, hanem politikai ügyek dramaturgiai kezelésére is alkalmas, s ennek annyira megörült, hogy eszébe se jutott, a faji megkülönböztetés nem egyszerűen rendőri kérdés. A film kétharmad része semmi másból nem áll, minthogy oly mértékig megpróbálja felfokozni a néző gyűlöletét a gaz fajüldözőkkel szemben, hogy a néző végül már sajnálja, hogy a négerek mégsem herélik ki, akasztják föl és lövik halomra azokat a csirkefogókat. Azért meg kell adni: néhány végtelenül primitív és naiv dialógusban megpróbál kitérni e társadalmi jelenség okaira is, ám ez csak szépségflastrom. A lényeg a nagyököl. Pedig lett volna itt elemezni való kérdés. Például: hogy áll ma az észak-dél probléma?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4730