KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Robert Wise: A ház hideg szíve

Rossz szellem a házban

Pápai Zsolt

Klasszikus pszicho-horror, a kísértő lelkiismeret filmje.

 

Robert Wise az istenek kegyeltjeként Orson Welles mellett kezdte inaséveit, ráadásul épp Az aranypolgár és Az Ambersonok tündöklése születésekor, így testközelből tapasztalhatta meg, micsoda nyereséggel (és veszteséggel) járhat a megcementesedett ábrázolásmódbeli konvenciók elhagyása, majd közvetlenül ezután Val Lewton producer filléres rémfilmek gyártására szakosodott műhelyében tűnt fel, ahol nem csak azt tanulta meg, hogy a szűkös költségvetés szükségéből miképp kovácsolható erény, de a feszültségkeltés technikáit is elsajátította. Wise Az aranypolgárban és az Ambersonokban vágó volt, A macskaemberek átka című Lewton-produkciót pedig már maga rendezte, hogy a nevezetes Amikor a Föld megállt című sci-fi és néhány felejthető mozidarab után alig egy évtizeddel a hollywoodi sztárrendezők elitklubjába is bebocsátást nyerjen a West Side Story vagy A muzsika hangja megasikereivel.

Karrierje csúcspontján, épp utóbbi két film között forgatta legbecsesebb művét, minden pszicho-horrorok egyik legeltaláltabb darabját. Wise a forgatás idején, a hatvanas évek elején Hollywood egyik legmegbízhatóbb iparosának számított, ám hogy több volt ennél, azt épp nosztalgikus-vallomásos kísértetház-horrorja (!) mutatja. A Shirley Jackson regénye alapján készült film meséje meglehetőst egyszerű. Egy rossz hírű New England-i udvarházban kis csapat gyűlik össze a kísértetek iránt erősen érdeklődő antropológus vezetésével, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a szellemalakok létezésére. A négy jövevény közül is az anyja halála miatt lelkében masszív önvádat növesztő fiatal nő áll leginkább a középpontban – A ház hideg szíve a rossz lelkiismeret filmje.

A sztori kapóra jött Wise számára, hogy kifejezze hódolatát mesterei előtt, emellett alkalmasnak látszott arra is, hogy segítségével a rendező artikulálja és levezesse a Wellesszel szembeni lelkiismeret-furdalása szülte fóbiáit, melyek még Az Ambersonok tündöklése (át)vágása alatt-után születtek. Az aranypolgárt idézik a hosszú áttűnések, az extrém kameraállások, a térmélységgel játszó jelenetek, az Ambersonokat a bravúros díszletezés, a Lewton-filmek hatása pedig elsősorban abban érhető tetten, hogy a rendező hanyagolja a fantasztikus lények szerepeltetését, pontosabban kerüli azok megmutatását, és csak érzékelteti a jelenlétüket. A Lewton-iskola eredményeiből épp a kísértetház-filmek profitáltak leginkább, azonban olyan filmnyelvi arzenált korábban nemigen vetett be senki a néző megdolgozása érdekében, mint amilyet Wise alkalmazott itt. A lewtoni rémületkeltési technikák enciklopédiája ez a film, a feszültség forrásai nem holmi sokktrükkök, hanem a felettébb invenciózusan használt vizuális- és hangeffektusok. A direktor a DVD-lemezen található (az extrák közül egyedül értékelhető) audiokommentárban kitér rá, hogy a gyakran bevetett nagylátószögű, egyes esetekben hiperkicsiny gyújtótávolságú objektívek alkalmazása már a kezdetektől a művészi koncepció szerves részét képezte. A nagylátószögű objektívekkel maximálisan kitágítja a teret a rendező, ugyanakkor eltorzítja azt, ám nem elégszik meg az ábrázolt világ ilyenforma stilizálásával. A kameravezetést is extrém megoldások jellemzik, jószerivel egyetlen stabil plán nincs a filmben, a szélsőségesen magas vagy éppen alacsony gépállásból vett jelenetek, a rendre beköszönő villámfahrtok – párban az alkalmasint erőteljes montázstechnikával tagolt jelenetekkel – mind a lidércálom-hangulat elmélyítését célozzák.

Noha egyes szekvenciák kapcsán a formalizmus vádja is megállna a művel szemben, a különböző filmnyelvi eszközök parádés alkalmazása végül is azt eredményezi, hogy az egyébként remekül eltalált karakterek mellett maga az elfojtásoktól mérgezett lélek metaforájaként is értelmezhető kísértetház emelkedik főszereplővé. Élő, lélegző organizmussá, amelynek mély értelmű szimbólumokkal (a könyvtár végtelen magas, ám instabil csigalépcsője; az illetéktelenek elől elzárt gyerekszoba) zsúfolt világa kínálja magát egy feminista vagy pszichoanalitikus szempontú elemzéshez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1775