KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Alice Csodaországban

Varga Zoltán

Alice in Wonderland – amerikai, 1951. Rendezte: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: Disney. 73 perc.

 

A Disney stúdió az alapító atya halála óta is folyamatosan gondoskodik róla, hogy közkedvelt rajzfilmjeik minél gyakrabban találjanak utat a közönséghez: míg maga Walt Disney a mozis újrabemutatást szorgalmazta, a dvd-piacon újabb és újabb köntösben (extra és szimpla változat, egyedi és gyűjteményes kiadás stb.) jelennek meg a megunhatatlan(nak vélt) valódi klasszikusok éppúgy, mint a másodvonalbeli alkotások. A friss dvd-kiadványok között több mint harminc, a Disney-hez köthető film jelent meg újra, a kezdeteket fémjelző rajzfilmektől a kortárs számítógépes animációkig. Bármelyik korszakról és animációs technikáról legyen szó, a Disney-produkciók többnyire nem szívesen rugaszkodnak el saját jól bejáratott formuláiktól, akár a dalolásokkal kísért cselekményvezetésre, akár a patikamérlegen mért érzelmi hatásokra gondolunk – ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet azok a művek, amelyek (bizonyos mértékben legalábbis) eloldódnak a Disney-esztétika megszokott jellegzetességeitől. Ilyen rajzfilm az 1951-es Alice Csodaországban is; keletkezéstörténetének gyökerei évtizedekre nyúltak vissza, kivitelezésmódja miatt máig kuriózumnak hat.

Disney vonzalma a Lewis Carroll-mesekönyvek (a Csodaország mellett az Alice Tükörországban) iránt már a valódi kislányt animált figurákkal együtt felléptető Alice komédiák-sorozat (1923–27) esetében is nyilvánvaló, A tükrön át 1936-os Miki egeres rajzfilmje pedig az egészestés Alice-animáció előtanulmányként is fölfogható (különösen a kártyakarakterek animálása okán). Az Alice-hez több figurát terveztek és több dalt komponáltak, mint bármely korábbi Disney-animációhoz, ám nem is annyira a mennyiségi paraméterek teszik különlegessé, mint inkább az, hogy a rajzfilm megtartja (nem pedig módosítja) a Carroll-könyvek epizodikus szerkesztését. Szemben a Disney-rajzfilmeket (és a klasszikus hollywoodi elbeszélésmódot) uraló célorientált cselekményépítéssel, az Alice Csodaországban-rajzfilm a hősnő és a különös teremtmények találkozását bemutató epizódok laza füzére. A carrolli nonszensz és a szürrealizmus Disney-giccsbe oltott változatát kínáló epizódok színvonala felettébb hullámzó; kivált a remek mellékfigurákat (a Hernyót, a Vigyorgó Macskát és a Bolond Kalapost) elősoroló részletek vagy a bravúrosan animált csoportmozgásokra épített jelenetek (mint a mozgó kártyapakliként megformált őrség menetelése) az igazán emlékezetesek. A rendhagyó szerkezet és a kevéssé izgalmas hősnő is magyarázhatja, hogy bemutatásakor az Alice Csodaországban – akárcsak az egy évtizeddel korábbi, Disney-mércével mérve kísérleti animációnak mondható Fantázia – megbukott. S ahogyan a Fantáziát, úgy az Alice-t is újraértékelte az utókor: a hallucinogén szerek kultuszában égő késő hatvanas évek emelte pajzsra, a pszichedelikus „utazások” ábrázolásának előképét fedezve fel benne.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14286