KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kokainkölyök

Géczi Zoltán

White Boy Rick– amerikai, 2018. Rendezte: Yann Demange. Szereplők: Matthew McConaughey, Piper Laurie, Jennifer Jason Leigh. Forgalmazó: Sony. 107 perc.

 

Kevés kriminológiai statisztika létezik az Egyesült Államokban, amelyet ne Detroit vezetett volna a dögletes hanyatlás által uralt 1980-as években. A sajtó nem fukarkodott a kifejező jelzőkkel: gyilkosok és gyújtogatók fővárosának, a crack-járvány epicentrumának, Amerika legveszélyesebb településének nevezte – évente hatszáznál is több emberölést követtek el, az Ördög éjszakáján rendezett gyújtogatási hullám során pedig menetrendszerűen 700-800 ház égett porig. Címszereplőnk, Rick Wershe Jr. a fentiek közül a kábítószerbizniszben rendelkezett jelentős érdekeltségekkel; az apa és fia által futtatott családi vállalkozás eredetileg illegális lőfegyverekkel és házilag barkácsolt hangtompítókkal üzletelt, de az FBI ügynökeinek nyomására a mindössze 14 éves srác a profilváltás mellett döntött, hogy beépített informátorként támogassa a szövetségiek munkáját. Az együttműködés mindkét fél számára kielégítő eredményt hozott, de a kritikus pillanatokban az iroda rendre cserbenhagyta a fiút, akit kis híján megöltek, majd a bűnüldözésben nyújtott segítsége elismeréseképpen életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek – amiből 30 évet kényszerült leülni, mint Michigan állam legfiatalabb, nem erőszakos bűncselekményért elítélt bűnözője.

Vászonra kívánkozó, súlyos történet, bőven van benne nyersanyag, Yann Demange, a Franciaországból áttelepült rendező pedig érzi az ilyesféle amerikai bűndrámát, amint azt a Top Boy (2011) című sorozattal is bizonyította. Munkáját ezúttal egy Oscar-díjas (Matthew McConaughey) és három Oscar-jelölt színész (Piper LaurieBruce DernJennifer Jason Leigh) mellett régi alkotótársa, Tat Radcliffe operatőr támogatta, így Demange, akár egy bölcs karmester, tapintatosan vonulhatott háttérbe, hagyva érvényesülni a nagyszerű színészgárdát és a remek kameramant, aki kiváltképpen az éjszakai külső felvételeknél brillírozott. A nagy blockbusterek mellett független drámákat (Mielőtt meghaltam, Mud) is örvendetes hajlandósággal vállaló McConaughey ez alkalommal is lenyűgöző, az ifjú Richie Merritt pedig élete első főszerepében többé-kevésbé képes lépést tartani vele, ami legalábbis tiszteletet ébresztő szakmai teljesítmény. A filmből azonban sajnálatra méltóan hiányzik az igazi dramaturgiai erő, illetve a dolgok mélyére hatolás szándéka; a rendező Rick alakjára fókuszál, de a karakter nélkülözi a karizmát és a dimenziókat, a történet bűnügyi és társadalmi vetületei mindvégig kibontatlanul maradnak, ahogy a Ronald Reagan által meghirdetett „War On Drugs” politikai doktrína széleskörű pusztító hatása sem kerül bemutatásra. Nagy kár, hogy nem sikerült eldönteni, hogy krimi vagy melodráma forog éppen, és az egyébiránt biztos kezű direktor ez irányú tanácstalansága miatt elvész a mozi identitása – így legfőképpen a színészek miatt érdemes felvenni a megtekintendő filmek listájára.

Extrák: Kimaradt jelenetek, werk és két kisfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14103