KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Brightburn – A lángoló fiú

Huber Zoltán

Brightburn – amerikai, 2019. Rendezte: David Yarovesky. Írta: Brian Gunn és Mark Gunn. Kép: Michael Dallatorre. Zene: Tim Williams. Szereplők: Elizabeth Banks (Tori), Jackson A. Dunn (Brandon), David Denman (Kyle), Jennifer Holland. Gyártó: The H Collective. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 90 perc.

 

A kamaszkor rögös személyiségfejlődése nagyjából bármely szuperhős eredettörténetével párhuzamba állítható, ahonnan egy kiadós Ödipusz-komplexus is azonnal játékba hozható. James Gunn tesói, a Brian-Mark írópáros ezt az együttállást követve az elfojtott szülőpara oldaláról estek neki az unalomig ismert Superman-mítosznak. Az űrből érkező címszereplőnk ezúttal is egy gyermektelen kansasi pár farmján landol, de a pubertás önfelfedezése korántsem a csillagos-sávos übermenscht hívja életre. Hiába a kiegyensúlyozott családi környezet és a féltő anyai szeretet, ha a magára eszmélő kis Brian a földi pályafutását az Ómen szuperképességekkel felvértezett antikrisztusaként képzeli el.

Imponálóan morbid a Brightburn alapötlete, a tomboló szuperhős-fétis sötét antitézisére pedig egyre égetőbb szükségünk lenne, a kezdeti kaján vigyor mégis gyorsan hervad. Gunnék forgatókönyve végig a legnyilvánvalóbb paneleket követi és a klasszikus történettípusok fúziójával sem tud mit kezdeni. Komolyan vehető dilemmák híján a szülők unalmas sablonkarakterek maradnak, méltó ellenfél nélkül pedig a kiskamasz pszichopata gyilkológép sem túlzottan érdekes. A szuperhősfilmek pimasz revíziója vagy a szórakoztató szalonképtelenség helyett az alkotók rendre az unalmasabb középutat választják, amit a fantáziátlan rendezés is vaskosan kiemel. Az idősebb generációt elsöprő tinédzser-düh csak pillanatokra lobban fel, az élvezetből pusztító horror-szuperhős koncepciójában ennél nyilvánvalóan komolyabb potenciálok rejtőztek. A pislákoló takaréklángon égő Brian biztosan nem pörköli meg a Marvel büszkén lobogó tarka köpenyeit, de hátha éppen ez az uzsonnapénzből készült film lesz az egyik első kis szikra, amiből jótékony tisztítótűz kerekedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14098