KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csak most kezdődik

Kovács Patrik

Just Getting Started – amerikai, 2017. Rendezte: Ron Shelton. Szereplők: Morgan Freeman, Tommy Lee Jones, Rene Russo. Forgalmazó: Bontonfilm. 91 perc.

 

Joggal támad balsejtelmünk, ha egy filmet „eldugnak” a kíváncsi kritikusok elől, mielőtt mozikba küldenék, márpedig a Csak most kezdődik esetében nem előzte meg sajtóvetítés az amerikai premiert. Sajnos a kész mű igazolja is rossz előérzetünket. Ron Shelton, a kilencvenes évek tisztességes iparosa (Ilyen a boksz, Zsákolj, ha tudsz!) másfél évtizedes szünetet követően ült újra a rendezői székbe, ám visszatérése dicstelen: akárha korábbi kudarca, a Hollywoodi őrjárat szerényebb kivitelű variációját látnánk. A Csak most kezdődik két öregúr története: Duke (Morgan Freeman) valaha a maffia szennyesét mosta, ám a tanúvédelmi program keretében új életet kezdett, s egy időseknek fenntartott luxusotthon élére helyezték; ide érkezik meg Leo (Tommy Lee Jones), a veterán FBI-ügynök, s nemcsak a lakók életét bolydítja fel, de a két férfi egyúttal versengeni kezd egy szép, ám hűvös nő (Rene Russo) kegyeiért.

Shelton meg sem próbálja kiaknázni a papírvékony történetben rejlő korlátozott lehetőségeket, ehelyett minden terhet a színészek vállára helyez. Jones és Freeman játéka azonban részben épp az elégtelennek bizonyuló rendezői instrukciók miatt lesz nyögvenyelős, és a két nagyágyú mellé harmadikként felsorakozó Russo is csak rutinalakításra képes. Ennél is súlyosabb probléma azonban, hogy a film dramaturgiai szerkezete aránytalan. A Csak most kezdődik sehogyan sem akar elkezdődni: a rendhagyó expozíció (mely az alapszituáció felvázolásán túl a főhősök rivalizálását is elmélyíti) a játékidő bő kétharmadát teszi ki, a fennmaradó néhány perc pedig kevésnek bizonyul a bonyodalmak kifejtésére (végül feltűnik a színen a maffia, és Duke fejét követeli). Ugyancsak zavaró, hogy a cselekmény során rendszertelenül cserélődnek a különböző műfaji minták: Shelton eleinte tétován lavíroz a szerelmi komédia és a buddy movie keskeny határmezsgyéjén, majd néhány szegényes látványvilágú akciószekvenciával zárja le a filmet. Mindez hiányérzetet eredményez: a rendező elfelejti elvarrni nemcsak az érzelmi szálat, de a két főhős kapcsolata is átláthatatlanul kusza marad, a végjáték lomha autós üldözése pedig kiábrándító. Nemkülönben az, hogy Jones és Freeman, valamint korosztályuk többi színésznagysága lassacskán már csak hasonló geronto-komédiákban (Született gengszterek, Last Vegas, Vén rókák) kaphat főszerepeket.

Extrák: Nincsenek.

 

Kovács Patrik


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13807