KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA

Fekete Tamás

Mamma Mia! Here We Go Again! – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Ol Parker. Kép: Robert Yeoman. Zene: ABBA. Szereplők: Meryl Streep / Lily James (Donna), Amanda Seyfried (Sophie), Pierce Brosnan (Sam), Colin Firth (Harry), Andy Garcia (Fernando). Gyártó: Universal / Legendary Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.

 

Az alcím (az eredetiben a Mamma Mia című dalból származó „Újra itt vagyunk”) teljes pontossággal lefedi a tartalmat: szinte minden teljesen ugyanaz, csak mintha az ABBA-estre összesereglett színészek a wurlitzerből már csak a Greatest Hits 2.-ről választhattak volna számokat, minek következtében a felvezető-összekötő jelenetek is kissé kényszeredettebbek és erőltetebbek lettek – ami nem is csoda, tekintve, hogy ezúttal nem állt rendelkezésre olyan bejáratott, működőképes és sikeres forrás, mint az előző film esetében az 1999-ben bemutatott színpadi mű.

Teljesen érthető, hogy a Universal a 2008-as, több mint 600 millió dolláros bevételt hozó moziadaptáció után nem akarta magukra hagyni a rajongókat, bár a második részre éppen 10 évet kellett várni. A kérdés az volt, hogy mihez tudnak kezdeni, ha nem csupán a kész alapanyag hiányzik, de a felhasználható dalok mennyisége is erősen megcsappant. A formulán, a karaktereken, de még a paradicsomi helyszínen is felesleges lett volna bármit változtatni, az viszont már sokkal inkább csalódást keltő, hogy milyen izgalommentes és fantáziátlan a dramaturgia, amely összekapcsolja ezeket a hol már felhasznált, hol jogosan mellőzöttnek hangzó ABBA-számokat. A színházi darabot szerző Catherine Johnson így inkább még egyszer, flashback-formában is elmeséli hősnőnk, Sophie fogantatásának kissé kacifántos történetét, miközben a történet középpontjába az anya-lány viszonyt állítja, ráadásul a kettős idősík miatt többfajta megközelítést is felvetve. Ám hiába szeretne valami tartalmasabbat mondani – miközben úgy tűnik, még olyan problémák is foglalkoztatnák, mint a hűtlenség, vagy akár a karrier lehetősége - , a film megelégszik azzal, hogy épp csak annyira legyen mély és gondolatébresztő, ahogy azt bármelyik közismert sláger is tenné.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13782