KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkolj vagy meghalsz

Benke Attila

Keep Watching – amerikai, 2017. Rendezte: Sean Carter. Szereplők: Bella Thorne, Chandler Riggs, Natalie Martinez. Forgalmazó: Sony. 89 perc.

Manapság mindenütt megfigyelhetnek minket a digitális technika eszközein keresztül. Ez a tapasztalat szorongást kelt a XXI. század emberében, akinek félelmei sok kortárs horrorban (Kocka-filmek, a Fűrész-sorozat, A gyilkos szoba, Death Tube-filmek) válnak valóra borzalmas kínzások és gyilkosságok formájában. A tavaly Halloweenre időzített Gyilkolj vagy meghalsz is korunk technoparanoiájára alapoz, és a csapdahorrort próbálja elegyíteni a home invasion-thrillerrel.

Az elsőfilmes Sean Carter horrorjának főszereplői egy idillinek nem nevezhető család tagjai. Jamie lázadó tinédzseréveit éli, szexuális kibontakozása miatt retteg a terhességtől, és édesapja, Adam új barátnőjével, Oliviával sem jön ki. A széthúzó családot azonban kényszerűen összekovácsolja a Terror nevű gyilkos, aki az otthonukat megfigyelő Alkotó parancsára tör rá Jamie-ékre, és hacsak meg nem ölik, a Terror fog végezni mindenkivel.

A Gyilkolj vagy meghalsz szolgaian reprodukálja a tipikus slasherek fordulatait, és arcátlan módon lemásolja a Fűrész-filmek motívumait (a technika révén mindenható antagonista, kegyetlen feladatok, egymás ellen fordított áldozatok), ami miatt kiszámítható a cselekmény. Sean Carter művének különlegességét önreflexiója adja, melyet amúgy már a Cannibal Holocaust elsütött kicsit más formában. Ugyanis az Alkotó és csapata azzal foglalkozik, hogy rejtett kamerákkal szerelik fel a házakat, majd a Terror segítségével beindítják az „élő filmet”, melyet olyan izgalmasan vágnak össze online nézőik számára, hogy azok tényleg fikciónak hiszik az egészet. Ezzel a film készítői kiválóan megragadják digitális korunk másik nagy problémáját: annyi rémhírt, álhírt és fiktív borzalmat látunk ömlesztve az internetes videómegosztókon, hogy könnyen közömbössé válhatunk embertársaink szenvedéseit látva. Kár, hogy Carter és társai bátortalanok voltak, és a film felütésének áldokumentarizmusát nem merték következetesen végig vinni. Így mi, a Gyilkolj vagy meghalsz nézői nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy Sean Carter műve olcsó fikció, sablonos slasher.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13664