KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lulu a hídon

Hegyi Pál

Lulu on the Bridge – amerikai, 1998. Rendezte: Paul Auster. Szereplők: Harvey Keitel, Mira Sorvino, Willam Dafoe, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: Independent. 103 perc.

 

Nem könnyű olyan posztmodern mozit felidézni, ami a film-a-filmben alapötletéből kiindulva ne rejtvényfejtésre, a végtelennel való játékra hívná a nézőt. A Lulu a hídon éppen ilyen kivétel. A feltörekvő színésznő, Celia Burns megkapja G.W. Pabst 1929-es mesterművének remake-jében a Louise Brooks által megformált Lulu szerepét. A Pandóra szelencéjének hősnője mégsem ironikus, történeti utalás, sokkal inkább az önazonosság, a véletlen- és sorsszerűség kérdéseinek ürügye. Mary Louise Brooks a flapper, a végzet asszonyának egyik első ikonja volt, mai értelemben vett ünnepelt filmsztár. Igazi díva, férfivágyat tükröző, megtestesült filmvászon. Célia személyisége folyamatosan változik a történet során, ahogy szerelme, a jazz-szaxofonos Izzy is egy pillanat alatt válik sztárzenészből éttermi kisegítővé egy tébolyult pisztolytámadás következtében. A véletlen események, a kibontatlan rejtély sodrásában a film egyszerre románc és thriller, realista és mágikus műalkotás a szerelem megváltó hatalmáról. S hogy mégsem fordul giccsbe, arra a pazar szereplőgárdát is túlszárnyaló Harvey Keitel játéka a biztosíték.

A Lulu a hídon Paul Auster első önálló rendezéseként került a mozikba 1998-ban, három évvel a Füst és az Egy füst alattBeindulva című filmek forgatókönyvírói sikere után. Auster érezhetően mindent megtett, hogy saját szövege elemelt hangulatát látvánnyá formálja, de mindezért a statikus beállítások túlsúlyával, esetlegesnek ható kompozíciók sorával fizetett. A fogyatékosságok ellenére az amerikai regényíró rendezése nagyon is szerethető mozit eredményezett. A New York trilógiával befutott, hazánkban is kultikus figuraként tisztelt Auster szerzői filmje olyan, regényeiből már ismerős fordulattal zárul, amely nemcsak Celia és Izzy örök történetét nyitja meg a valóság felé, de a valóság kapuit is szélesre tárja az esendő képzelet teremtő ereje előtt. Mert filmbe ágyazott film ide, posztmodernizmus oda: a Lulu a hídon elsősorban mégiscsak egy mélyen humanista alkotás.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13221