KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A forradalom napján

Pápai Zsolt

Bastille Day/The Take – amerikai–brit–francia–luxemburgi, 2016. Rendezte: James Watkins. Szereplők: Idris Elba, Richard Madden, Charlotte Le Bon. Forgalmazó: Independent. 93 perc.

 

Európában alighanem a britek és a franciák adaptálták a leghűségesebben a hollywoodiánus thrilleralakzatokat, ezért a mindenkori néző néminemű elvárásokkal áll egy amerikai–francia–brit koprodukcióban készült borzongásmozi elébe. A brit James Watkins (Gyilkos kilátások, A fekete ruhás nő) által írt és rendezett, a szintén brit Richard Madden (Trónok harca-sorozat) és Idris Elba (Amerikai gengszter, Mandela, Beasts of No Nation) főszereplésével készült, Párizsban játszódó film „az ember, aki túl sokat tudott”-formulát keresztezi az akciósűrített zsaruthrillerrel, olyanformán, hogy az események hátterébe belelop egy keveset Spike Lee erősen társadalomtudatos mesterművéből, a Szemet szemértből is. A cselekmény klasszikus félreértéshelyzettel kezdődik, a notórius zsebtolvaj, Michael (Madden) ellop egy merénylethez gyártott bombát tartalmazó táskát, mit sem sejtve annak tartalmáról, és miután értéktelennek találva elhajítja, bekövetkezik a több ember halálát eredményező detonáció. Ezek után nem csak a fél francia titkosszolgálat ered a nyomába, de a CIA Párizsba kihelyezett tagozatának vasökle (Elba) is lesújt rá, miközben a valódi bűnösök tovább szervezhetik üzelmeiket.

Az ígéretes alaphelyzetből ugyan sokat kihoz Watkins, mindazonáltal műve hagy egy kevés hiányérzetet. A dialógusépítés terén néhol – kivált az első harmadában – kifejezetten invenciózus a film, és a középkategóriás noirklasszikusokat idéző mondatok üdítőek a fülnek, minden más fronton viszont túlságosan óvatos a rendező–forgatókönyvíró, és meg sem próbálja eloldani magát a kliséktől, végig a nagy elődök által lassan száz éve alaposan kitaposott ösvényen halad. Hiába izgalmasak például az akciók – lásd az expozíció háztetős ugrabugráját vagy a bankban játszódó zárlat füstös-ködös puskapárbaját –, ha valójában töredékmásodpercekre sem tudnak meglepni a megoldásaikkal, illetve hiába sokcsavaros a cselekménybonyolítás, ha minden fordulat veretes ősthrillereket idéz.




Extrák: Nincsenek.




A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13220