KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szél dühe

Benke Attila

La collera del vento – spanyol-olasz, 1970. Rendezte: Mario Camus. Szereplők: Terence Hill, Manuel Alexandre, Fernando Rey, Mario Pardo, Ángel Lombarte, Máximo Valverde, Carlo Alberto Cortina. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 104 perc.

A kizárólag pénz vagy bosszú miatt tevékenykedő, kétes erkölcsű, koszos zsoldosokat és paraszt-forradalmárokat szerepeltető olasz western a hatvanas évek közepén Sergio Leone stílusteremtő és témaindító, örökzöld klasszikusával (Egy maréknyi dollárért) kezdte szárnyalását, és a műfajciklusból gúnyt űző Az ördög jobb és bal keze sikere után a következő évtized derekára már önparódiába fulladt. Tiszavirág élete ellenére az ultraerőszakos „spagetti western” kultúrtörténeti jelentősége nemcsak a műfaj felfrissítésében rejlik, társadalmi szerepvállalásuk miatt is emlékezetesek Sergio Corbucci, Sergio Sollima, Damiano Damiani rendezők és Sergio Donati, Franco Solinas forgatókönyvírók művei. Az italowesternek egy része – mint az 1910-1917 közti mexikói forradalom idején játszódó A zsoldos vagy a Ki tudja? – komoly politikai kalandfilm, az amerikai Vadnyugat mítoszát átalakítva a hatvanas-hetvenes évek olasz és nemzetközi kríziseire reagáltak (terrorizmus, munkássztrájkok, az Egyesült Államok külpolitikája Latin-Amerikában és agressziója Távol-Keleten, a „harmadik világ” forradalmai stb.).

Akár Mario Camus spanyol „eastern”-je, A szél dühe, mely alapszerkezetét tekintve nem túl eredeti, hiszen tipikus olaszos bosszútörténet, s többek között Damiani említett remekművéből (Ki tudja?) ismerős pálfordulás-sztori egy bérgyilkosról (Marco), aki az elfojtandó forradalom élére áll. Camus easternjének különlegességét ugyanaz adja, mint a mexikói Zapata-westerneknek vagy az 1920-as évek Brazíliájában játszódó A banditának: regionális történelmi-mitológiai témákkal keresztezi az amerikai western világát. A szél dühe a XIX. század végi Spanyolország vidéki parasztlázadásait használja fel, hogy közvetetten, tömegfilmes formában (bár nem kevés didaktikus párbeszéddel) kritizálja az ekkor már puhuló, de még elemében levő Franco-diktatúrát. Így Szomjas György Talpuk alatt fütyül a széljéhez vagy Hajdu Szabolcs Délibábjához hasonlóan A szél dühe is virágnyelven előadott rendszerkritika, ígéretes kísérlet az amerikai és európai tradíciók átpolitizálására. Kár, hogy a bérgyilkosból bosszúálló forradalmárrá váló Marco története sematikus vendettává, sablonos tragikus románccá egyszerűsödik a cselekmény vége felé közeledve. Mindenesetre az olasz westernekből ismerős, fülledt és kegyetlen atmoszféra, a spanyol közeg mint „Vadnyugat”, s a hetvenes évek vígjátékainak sztárja, Terence Hill szokatlanul drámai és tragikus szerepe miatt mindenképp érdemes próbát tenni a filmmel.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12344