|
|
|
MoziA második anyaÁrva Márton
Que Horas Ela Volta? – brazil, 2015. Rendezte és írta: Anna Muylaert. Kép: Bárbara Álvarez. Zene: Fábio Trummer. Szereplők: Regina Casé (Val), Michel Joelsas (Fabinho), Helena Albergaría (Edna), Camila Márdila (Jéssica). Gyártó: Gullane Filmes / Africa Filmes / Globo. Forgalmazó: Cirko Film kft. Feliratos. 114 perc.
Brazíliában csak 2013-ban született törvény
arról, hogy a háztartási alkalmazottak tevékenységére is vonatkozzon az
általános munkajog, de latin-amerikai kontextusban még ez is példamutatóan
haladó lépésnek számít, amire a helyi sajtó „a rabszolgaság második
eltörléseként” utal. A régió felélénkült emancipációs diskurzusához és a
szolgasorsok tabuinak kibeszéléséhez elsősorban társadalmi-politikai motivációk
mentén olvasható filmek járulnak hozzá, legyen szó a panamai Hatalomátvétel túszejtő szatírájáról, az
argentin Cselédszoba szolid
drámájáról, vagy a mexikói Parque vía
és a perui Fausta éneke
fesztiválkedvenceiről. A tematika brazil darabjai a Meirelles-féle Egy takarítónő naplójától A második anyáig azonban több figyelmet
szentelnek hőseik magánéletének, így az igazságérzet mellett az érzelmeket is
megmozgatva próbálják kidolgozni progresszív állításaikat. A legfrissebb
tételek a társadalmi szakadékok tarthatatlanságát (Casa Grande) illetve a gyakran családtagként szeretett szolgálók
kilátásait is (Doméstica) személyes
kapcsolatok ábrázolásán keresztül fogalmazzák meg.
Muylaert filmje (eredeti címén: Mikor jön haza?) ebbe a kontextusba
illeszkedik, és könnyedén fogyasztható anyamelodrámát vegyít az
egyenlőtlenségeket pellengérre állító szolga-történetbe, melyben a dadaként is
helytálló házvezetőnő messziről jött lánya megkérdőjelezi a luxusvilla
mikrokozmoszát működtető hierarchiát. Az egyetemre készülő, öntudatos Jéssica
érkezése rákényszeríti a családot, hogy láthatóvá tegye, ezáltal újra is
tárgyalja a megkülönböztetés íratlan szabályait, a fiatal generáció pedig a
képkomponálás módjában is gyakran visszaadott szűk keretek kimozdítását, és
nyitottabb-dinamikusabb mozgásterekre cserélését sürgeti (lásd az
építész-felvételi metaforáját). Bár a film játékos hangvétele néhol felfrissíti
a háztartási közegből kiszóló, közhelyszerű kritikus motívumokat
(határsértéstől szerepcseréig), a rebellió családcentrikus lekerekítése talán
túlságosan is felhígítja az öntudatra ébredés tónusait az egymásra találó felek
örömkönnyeiben.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 58 átlag: 5.72 |
 |
|
|
|
