KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Limonádé Joe

Pápai Zsolt

Limonádovy Joe aneb Konská opera – csehszlovák, 1964. Rendezte: Oldrich Lipsky. Szereplők: Karel Fiala, Rudolf Deyl, Olga Schoberová. Forgalmazó: MOKÉP. 98 perc.

A szocialista Magyarország filmforgalmazási és mozibemutatási szisztémájának sajátossága, hogy gyakran egy nagy múltú műfaj paródiája hamarabb jutott el a közönséghez, mint a veretes klasszikusai. Amikor a Vámpírok báljával találkozott a publikum, a horrorműfaj darabjait nem ismerte; Az oroszlán ugrani készül, a Révész György által jegyzett James Bond-paródia úgy került a mozikba a hatvanas évek végén, hogy az akcióthriller zsáneréről és a Bond-filmekről a magyar nézők mit sem tudtak; A keresztapa másik arca olasz gengszterkomédia honi bemutatója 1975-ben hét évvel előzte meg Coppola korszakfordító munkájának budapesti premierjét.

A westernműfaj sem kerülte el a sorsát. Amikor bemutatták nálunk Oldrich Lipsky western-persziflázsát, a Limonádé Joe-t, a korabeli publikum a célkeresztbe helyezett zsánerről alig tudott valamit, ugyanis annak klasszikusai nem juthattak be az országba, még az olyan nagyágyúk munkái sem, mint John Ford vagy Anthony Mann. A Limonádé Joe ily módon torzította a közönség műfajtudatát: sokak szemében nem csak egyes műfaji paneleket, hanem a Vadnyugat mítoszát, sőt általában a tömegfilmek mesélés-logikáját egészében tette nevetségessé.

Mindazonáltal a Limonádé Joe máig a KGST-kultfilmek egyik legbecsesebbike – csak Magyarországon kétmillió (!) néző váltott jegyet a hatvanas évek derekán –, amely fél évszázaddal elkészülte után is őrzi a báját. A „Kolaloka limonádé” nemes lelkű ügynöke és a whiskyt terjesztő becstelen vigéc között kitörő küzdelmet elbeszélő filmet westernparódiának szokás nevezni, pedig legalább annyira – ha nem jobban – kötődik a cseh mozi hagyományaihoz, mint az amerikai vadnyugati filmek legendáriumához. A Limonádé Joe „zenés szerzői westernburleszk”, melyben Mack Sennett slapstickjei és a B-kategóriás Roy Rogers-opuszok világa találkozik Karel Zeman munkáinak, valamint az újhullám prominens darabjainak a szemléletével. A slapstick hatása a felgyorsított csetepatékban, a Roy Rogers-westerneké pedig a musicalszekvenciákban evidens (ráadásul a címszerepet adó Karel Fiala fizimiskája is Rogerset idézi), ugyanakkor Zeman inspirációját az időszakosan az avantgárddal kokettáló előadásmód és a fantasztikus elemek beemelése jelzi, míg az újhullámot a film groteszk szemlélete idézi. Ez az izgalmas keverék annak idején nem csak honfitársainkat, hanem néhány nyitottabb szívű és szemű amerikait is megszólított. A Limonádé Joe a hatvanas években az Oscar küszöbéig jutott (a fáma szerint az utolsó körben esett ki a legjobb külföldi film díjára nominált alkotások köréből), Henry Fondát pedig szabályosan megbabonázta a Karlovy Vary-i fesztiválon.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11389