KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Föld inváziója – Csata: Los Angeles

Varró Attila

Battle Los Angeles – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Christopher Bertolini. Kép: Lukas Etlin. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Aaron Eckhart (Nantz), Ramon Rodriguez (Martinez), Michelle Rodriguez (Santos), Cory Hardrict (Lockett). Gyártó: Columbia Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 116 perc.

Miután a 2008-as Cloverfield-del – jócskán lemaradva az élőhalottak után – az űrből támadó csápos (óriás)szörnyek is rátaláltak a digikamerás dokurealizmus fegyvertárára, csupán idő kérdése volt, mikor találkozik össze az újfajta inváziós film a friss zsánertechnika másik kedvencét jelentő háborús filmmel. A joggal várt frigyet a District 9 és a Bombák földjén között végül a Csata: Los Angeles hozta el, ami az előbbivel nem csupán műfajában és dél-afrikai rendezőjében (Jonathan Liebesman), de a felvételeihez használt Red kamerában is osztozik: mintha csak a Transformers-széria alkotói a harmadik fejezethez a Mission Impossible-mozitrilógia fazonigazításos példáját követték volna.

Nem mintha Liebesman filmje a Los Angelesre támadó, gyilkos tűzerejű robotgúnyába bújt űrlények ellen harcoló tengerészgyalogos csapat földközeli megpróbáltatásairól a technikai kivitelezésen túl bármivel hozzájárulna a műfaj újradefiniálásához. Rutinos patrióta mozi pereg szűk két órában, rendíthetetlen (ám szívtájon sebezhető) hősökkel, kellő számú önfeláldozással és sok heroikus háttérzenével, amelyet azonban az imbolygó kézikamera és a törmelékszagú képek igen intenzív híradófilmes élménnyel ruháznak fel – ennek legszebb példájaként elég összehasonlítani a középtájra időzítet felüljárós akciócsúcspontot a Transformers steril, feszültségmentesített autópályás tűzharcával. Liebesman katonái fokozatosan viszik be a közönséget a világok háborújának poklába, előbb csak kamerák által homályosan, majd szemtől szembe az égi küldöttekkel, a kellő azonosulás megteremtése után pedig egy percre sem engedik el a néző kezét. Így aztán ha nem is szolgál a Csata: Los Angeles olyan mélyértelmű párhuzamokkal, mint a District 9 vagy olyan katartikus érzelmi élménnyel, mint a kiváló Monsters, drámai intenzitása vitathatatlan – és ezzel máris többet kínál annál, amit a Skyline, a High Plains Invaders vagy akár a Michael Bay-féle Autobotok takaros CGI-figurái nyújtanak a monitorokra tapadt földlakóknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10608