KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A gyerekek jól vannak

Alföldi Nóra

­Kids are All Right – amerikai, 2010. Rendezte: Lisa Cholodenko. Írta: Lisa Cholodenko, Stuart Blumberg. Kép: Igor Jadue-Lillo. Zene: Carter Burwell, Nathan Larson, Craig Wedren. Szereplők: Annette Bening (Nic), Julianne Moore (Jules), Mark Ruffalo (Paul), Mia Wasikowska (Joni), Josh Hutcherson (Laser). Gyártó: Mandalay Vision / Antidote. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 106 perc.

Miként ezt a Túl a barátságon vagy a Távol a mennyországtól fogadtatása is bizonyítja, a Gay Pride fénykorának abszolút műfaji győztese a melodráma, mivel a férfi és nő konfliktusán alapuló, jó ideje beszürkült sablonok az új felállások visszásságaival új löketet kapnak. Lassan húsz éve annak, hogy az AIDS-hisztéria elültével a meleglét abszolút polgárjogot nyert; melegnek lenni ma már nem nagy ügy, az identitásválságokon jóformán mindenki túl van, ugyanakkor a filmekben még mindig viszonylag kiaknázatlan, organikus táptalajnak számít a melegházasságok témája.

Az eddig főként csak a West-Hollywood-i leszbikus-feminista közösségben híres-hírhedt Lisa Cholodenko évek óta reprezentálja laza, narancsillatú kaliforniai közegét (lásd a High-Art, és a Laurel Canyon című nagyjátékfilmeket, vagy az L-word címen hat évadot megélt leszbo-sorozatot) – A gyerekek jól vannak című filmjével azonban végleg beemelte ezt az enyhén hippi-mentalitású, bergmanos feszültségeket ezer éve maga mögött hagyó, liberális-értelmiségi fehérnépet a fősodorba. Mindez annak köszönhető, hogy a közönség figyelmét eltereli a szerepzavarokról és témáját általánosabb témába olvasztja. A-kategóriás díjakra felterjesztett filmje szimpla családi dráma, csak éppen „anya, apa, gyerekek” felállás helyett „anya, anya, spermadonor, gyerekek” leosztással funkcionál. Egyik anyu az asztalfőn, a másik a gyerekek között, hosszú hajú mami férfiasan öltözik, de törékeny és töketlen, rövid hajú mami férfias és tökös – a kiegyensúlyozatlan harmóniát a biológiai apa töri meg, ámde férfiként eredendő bűnei, a csábítás és a falkavezéri posztra törekvése miatt ebben a világban bűnhődnie kell.

Cholodenko a zavaros gender-mintákkal csak finoman pacsmagolja össze története hátterét, egyébként kemény vonalvezetéssel, alkalmanként némi gúnnyal pakolja egymás mögé kellemesen kínos pillanatokban bővelkedő jeleneteit, miközben giccses, napfényes beverések csillámlanak kamerájának lencséjén. A gyerekek jól vannak borsos, pikáns, férfiasan tökéletes darab, zavarba ejtő, mint egy gyönyörű transzvesztita az első randin; bizarr és érdekes, valahol kiábrándító is, ámde rendkívül izgalmas.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10596