KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rockhajó

Klág Dávid

The Boat That Rocked – angol, 2009. Rendezte és írta: Richard Curtis. Kép: Danny Cohen. Szereplők: Tom Sturridge (Carl), Philip Seymour Hoffman (Báró), Bill Nighy (Quentin), Chris O'Dowd (Simon), Nick Frost (Dave), Rhys Ifans (Gavin), Kenneth Branagh (Dormandy). Gyártó: Working Title / Prometheus. Forgalmazó: UIP-Duna . Feliratos. 130 perc.

 

A Rockhajó pedigréje fantasztikus: Richard Curtis írta és rendezte (Igazából szerelem), a legjobb mai angolszász komikusok szerepelnek benne, olyanok, mint Nick Frost (Vaskabátok), Rhys Darby (Slágermájerek), Chris O'Dowd (Kockafejek) vagy Jack Davenport (Páran párban), olyan szigetországi nagyágyúk mellett, mint Rhys Ifans, Bill Nighy és Kenneth Branagh. Az ismét szakállas rockmentort játszó Phillip Seymour Hoffmannról nem is beszélve. A történet egy, az Északi-tengeren horgonyzó kalózrádióról szól, méghozzá 1966-ban, amikor a BBC még nem volt hajlandó behódolni a popzene és a rock 'n' roll uralmának. Minden adott, hogy Anglia egyik legtehetségesebb írója két órán keresztül a legjobbját nyújtsa a legmegfelelőbb színészek segítségével. Érthetetlen, mitől lett a Rockhajó ennyire dagályos és érdektelen.

Pontosabban nem teljesen érthetetlen: ennyi szereplőt ilyen behatárolt térben képtelenség ilyen vékony cselekmény mellett mozgatni. A Radio Rock hajón ugyanis csak néha alakul ki valami egységes történetszál, jobbára csak rövid, teljesen tétnélküli szkeccseket láthatunk (a fiatal szereplő szüzességének elvesztése, rajongók érkezése, két rádiós értelmetlen kakaskodása), keresztbevágva a rideg külvilág próbálkozásaival, hogy egyszer és mindenkorra lezárják a kalózrádiót (Kenneth Branagh a szigorú miniszterként leginkább Adolf Hitlerre hasonlít – John Cleese előadásában). Az igazán tartalmas filmes megoldásokat ráadásul Curtis egészen a katasztrófazsánerbe illő fináléig tartogatja, hogy aztán azoknak az erejét is rögtön kiölje a többszörös, kínkeservesen erőltetett katarzis és a lezárás félszeg utalása a dunkerque-i csodára. A Rockhajó furcsa paradoxon: pillekönnyű, de mégis a saját súlyától süllyed el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9820