KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Véres sikátor

Pápai Zsolt

Blood Alley – amerikai, 1955. Rendezte: William A. Wellman. Szereplők: John Wayne, Lauren Bacall, Anita Ekberg. Forgalmazó: Warner Home Video. 111 perc.

 

William Wellman – a híres-hírhedt A közellenség és a trendindító Csillag születik rendezője – a harmincas évek Hollywoodjának művészi leleményességéről nevezetes alakja volt, aki aztán politikai töltetű művek bevállalásával lassan beleszürkült a precíz kismesterek tömegébe. Ám a dühös politizálás nem amortizálta teljesen tehetségét, és még pályája alkonyán is képes volt meglepő pillanatokkal teli filmet forgatni. 1955-ös Véres sikátor című opuszát ugyan nem jegyzik a klasszikusok értéktőzsdéjén, mégis érdemes némi figyelemre.

A filmet a hidegháborús klíma érlelte, a szinkronidejű történet a vörös Kínából egy amerikai tengerész segítségével Hongkongba menekülő falu lakóiról szól, halmozottan közhelyes dramaturgiával, de frivol műfaji kikacsintásokkal és a kor Hollywoodjában rendhagyónak számító ironikus stíllel. A cselekmény java a tengeren játszódik (a magyar cím a félrefordítás iskolapéldája), valójában azonban westernfilmet látunk, Wellman olyan pedantériával szedte leltárba a műfaji elemeket, hogy az a legnagyobb westernmestereknek is dicséretére vált volna. Az alapkonfliktus és annak kibontása, továbbá a tárgyi világ egyes elemei (például John Wayne kendője) kétséget kizáróan a műfajt idézik, sőt a hősök is, hiszen valamennyien egy-egy klasszikus westernszerepet vesznek magukra. Wayne kérges lelkű magányos sztalkere mellett ott találjuk az ő tisztes életre térítésének nemes feladatát vállaló nőt, a megváltásra váró kisközösség tagjait, valamint a barbarizmust képviselő antagonistákat – a műfaj obligát figurái közül senki sem hiányzik.

Wellman láthatóan nem hitvány hakniként fogta fel a produkciót, és sokat beletett magából, egyik kézjegyértékű trükkjét is bevetette. A közellenség kocsmabeli vendettája óta köztudottan nagy kedvvel igyekezett a nézők fantáziáját mozgósítani azzal, hogy kulcspillanatokban fontos információkat tartott vissza, és a vihar alatt a főhős ellen indított támadás jelenetében itt is megpróbálkozott ezzel. Bár kevésbé radikálisan és kisebb hatásfokkal tette, mint korábban annyiszor, örülhetünk neki, miként annak is, hogy a direkt politikai propagandát jószerivel kispórolta a filmből, és csupán a zárlathoz közeledve élt vele egyszer.

Extrák: két kisfilm a forgatásról; korabeli híradórészletek; John Wayne-filmek előzetesei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8836