KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés haza

Gáti Péter

Minden ember élete megfilmesítésre váró regény. Ez a remek közhely juthat az eszünkbe, amikor végignézzük az egykor oly lírai és megrendítő film, A sikoly rendezőjének, Jaromil Jirešnek új munkáját. Szokványos családi történet pszichologizáló felfogásban, továbbgondolásra méltó vonások nélkül – ennyi a film.

A középkorú, sikeres divat- és jelmeztervezőnő és a nála fiatalabb, szakmailag szintén eredményes férfi látszólag harmonikusan élnek tizenéves fiukkal. A család anyagi és érzelmi háttere sebezhetetlennek tűnik. Mígnem – ahogy már lenni szokott – kiderül, hogy ez csak a látszat. A harmónia egyszer csak szétmállik. A szülők egyik esti veszekedésekor kiderül, hogy a kisfiút örökbe fogadták. (Kimondatlanul is sejtjük, hogy kapcsolatuknak is egyik záloga ez az adoptáció.) A gyerek – meghallva a titkot – a dramaturgiai nagykönyv előírásai szerint elindul „megkeresni a múltját”. A rendezőnek ezt a folyamatot nem volt ereje végigkövetni, a kidolgozatlan mozaikok halmaza nem áll össze egységes, jellemző képpé. Légüres térben mozognak a szereplők, például az asszony valódi jellemvonásai, érzelmei végig éppúgy rejtve maradnak előttünk, mint ahogy házassága tényleges problémáit sem tudjuk meg.

Jireš (egyébként) tudatosan csehovi utalásokat komponál filmjébe. Az asszony az Ivanov előadásához tervez ruhákat, és az általa tett megállapítás – „egyik ember olyan idegen, mint a másik”, a csehovi hősök életérzésére emlékeztet, elrontott és saját tehetetlenségük miatt már meg sem változtatható sorsukra utal. Joggal remélhettük a hatvanas évek cseh új hullámához tartozó rendezőtől, hogy ezt a motívumot szatirikus-ironizáló látásmóddal dolgozza fel. Sajnos nem így történt. A kisfiú végül is meggondolja magát, csukva hagyja a gyermekotthon irattárában megtalált dossziéját. Hazamegy épp olyan váratlanul és hihetetlenül, mint ahogy elindult. Hogy kik is valójában Jireš filmjének hősei – csak sejtjük. Csupán azt mondhatjuk, hogy egyikük éppen annyira idegen számunkra, mint a másik. Az operatőri munka a dialógusokat kísérő közelképek fényképezésére korlátozódik. A ritka és valóban csehovi hangulatú természetfotók a képi megfogalmazás elszalasztott lehetőségeit jelzik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7163