KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Balázs Béla filmkritikái – először magyarul

Filmkritikát!

Balázs Béla

 

Miért nincsen Bécsben filmkritika? Miért kulturális esemény egy operett bemutatója, és miért nem törődik az elhivatott ítészek közül senki sem a filmmel? Miért nem érdekel senkit sem a nép művészete?

Bárhogy fintorogjanak is a kényeskedő széplelkek, ma már megmásíthatatlan tény, hogy a film a nép művészete, a nép költészete, hogy benne a nép képzeletvilága ölt testet, hogy a film meghatározó eleme a nép kultúrájának. Hiú dolog azt vitatni, jól van-e ez így vagy sem, hiszen csupán Bécsben 180, azaz egyszáznyolcvan mozi játszik esténként. A mozikban átlagosan 450 ülőhely van és a 180 mozi két-három előadást tart naponta. Ha csak háromnegyed házakkal számolunk, akkor naponta 200 000 ember ül be a moziba. Kérem, számoljanak utána!

A mozi ma az egész világon azt jelenti a városban élőknek, amit valamikor a népdal és a népmese. De kérem a tisztelt olvasót, mondjon le az esztétikai összehasonlításról. Sajnálkozhatunk, de társadalmi ténnyel állunk szembe. A népdalokkal és a népmesékkel a folklór és az elmúlt századokat kutató kultúrtörténet foglalkozik. Mostantól fogva azonban már nem készülhet kultúrtörténeti avagy néplélektani mű anélkül, hogy ne tartalmazna egy kimerítő fejezetet a moziról és a filmről. Aki pedig veszélyt lát ebben, annak legfőbb kötelessége, hogy állandó és módszeres és komoly kritikával segítse a filmet. Mert itt nem irodalmi szalonok legbelsőbb ügyeiről van szó, hanem a népegészségről.

Egyébként is legfőbb ideje, hogy leszámoljunk a filmmel szemben táplált esztétikai előítéletekkel. Egyszerűen nevetséges, hogy azt a kritikust, aki komoly arccal elemzi egy operett-díva művészetét, nem érdeklik a drámai színjátszás legkiválóbb és legelismertebb művészei, ha ők a film birodalmába kirándulnak, pedig nincs egyetlen olyan kitűnő drámai színész sem, aki ne próbálta volna ki művészetét a filmben is; és teszi ezt nemcsak azért, mert busás gázsit kap, hanem azért is, mert minden színész lelke mélyén ott sajog a vágy, hogy művészetét megörökítsék.

A film egy kibontakozóban levő új kultúra alapjaiban új művészete. Mégha az első kísérletek nem voltak is kielégítőek, e művészet kiérdemli legodaadóbb figyelmünket. A szellem megnyilatkozásának ez az eszköze, mely a technikájából eredő korlátlan elterjedés folytán átfogó és mély hatást gyakorol az emberiségre, jelentőségét tekintve minden bizonnyal csak Gutenberg találmányához fogható. Victor Hugo írta valahol, hogy a nyomtatott könyv átvette a középkor székesegyházainak szerepét. A könyv lett a nép szellemének hordozója és a nép szellemét milliónyi kis gondolatra tépte. A könyv erősebb a kőnél: a székesegyház kőkockái könyvek ezreivé változtak. A látható szellem olvasható szellemmé lett, a vizuális kultúra fogalmivá. Hogy e tény mennyire megváltoztatta az emberi társadalom arculatát, erre fölösleges több szót vesztegetni.

Ma azonban egy másik gép munkálkodik azon, hogy a szellem új formájával lepje meg az emberi társadalmat. Az emberiségnek azok a milliói, akik estéről estére nézik ezeket a képeket, ezeket a néma képeket, melyek emberi érzelmeket és gondolatokat közvetítenek, az emberiségnek ezek a milliói új nyelvet tanulnak. A kifejező mozgás most formálódó (nemzetközi) nyelvét. De minden valóban új nyelv mögött új szellem és új érzésvilág húzódik meg, mert a mozdulatoknak ez a nyelve, ha művészet, nem azonos a siketnémák fogalmakat és szavakat helyettesítő gesztikulálásával. Egyre inkább előtűnik az a szellem és az érzéseknek az a világa, mely a fogalmi kultúra évszázadai alatt a szavak mögött szunnyadt. Egy új vizuális kultúra kialakulásának vagyunk szemtanúi.

Egyébként mindezzel csupán azt kívántuk érzékeltetni, hogy talán a film is érdemleges vizsgálódásra késztetheti a fennkölt esztétákat. Csak nem szabad visszarettenni a kezdetek elégtelenségeitől. Bármennyire vitathatók még ma is e művészet eredményei, lehetőségei határtalanok. S talán sok minden függhet a komoly, tárgyszerű és mélyre hatoló kritikától.

Mától fogva e hasábokon ilyen tárgyszerű és módszeres bírálatoknak adunk helyet.

 

Der Tag, 1922. december 1.

Zalán Péter fordítása

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 04. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6690