KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tavaszi szimfónia

Koltai Ágnes

A film legfőbb erénye, hogy a főszerepet – Clara Wiecket – a kislányosan bájos Nastassia Kinski alakítja, aki Polanski Hardy-adaptációját, az Egy tiszta nőt is költészetté varázsolta. A dühös, méregtől elfúló Kinski a fiatal Katherine Hepburnre hasonlít, s nem véletlenül jut eszünkbe Hepburne: 1947-ben ő játszotta el Clara szerepét.

A Tavaszi szimfónia zenés életrajzi film, Robert Schumann gyötrelmes sorsát, a felemelkedésért és a sikerért vívott küzdelmét ábrázolja. Az operatőr, Gerard Vandenberg a XVIII. századi plain-airek és csendéletek színeiből komponálta képeit. A korabeli festészet mellett a német romantika és keserűség is nyomot hagy a filmen. Schumann nemcsak a német zene, hanem a fejedelemségekre szabdalt Németország karakteres figurája, durva és túlfinomult egyszerre.

NDK–NSZK koprodukcióban készült a Tavaszi szimfónia, rendezője az a Peter Schamoni, aki a hatvanas évek elején a nyugatnémet új film egyik vezéregyénisége volt. Schamoni az utóbbi időben keveset hallatott magáról (igaz, Paul Kleeről, életéről és munkásságáról készített képzőművészeti kisfilmjét a Magyar Televízió is bemutatta), ám a Tavaszi szimfóniát jó szívvel nem nevezhetjük kései, de érett gyümölcsnek. Pedig pazar és elegáns film; minden Hollywood-epigon ilyenről álmodik, Schamoni nem kisebb egyéniségeket nyert meg filmjének, mint Gidon Kremert (Paganini szerepében), Schumann zenéje pedig többek között Dietrich Fischer-Dieskau, Wilhelm Kempf es Ivo Pogorelich előadásában csendül fel. Feltűnik a filmben Schamoni idősebb pályatársa, a rendező Bernhard Wicki is, aki olyan méltóságteljes és megállapodott Fricken báró bőrébe bújva, hogy A híd alkotóját nehéz felismerni benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6172