KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jöttem, láttam, beköltöztem

Argejó Éva

A film kishíján nem készült el. Két héttel filmforgatás előtt ugyanis a Bob hurrikán majdnem szétdúlta a történet színhelyéül szolgáló csodálatos házat, melyet a filmbéli Davis épített gyermekkori egyetlenjének, Beckie-nek, hogy ott éljék le szokványos unalmas, átlagamerikai életüket. A jóravaló Beckie azonban kosarat ad Davisnek. S itt kezdődnek a bonyodalmak! A férfi bánatában megismerkedik Gwennel, a cserfes kis pincérlánnyal, aki Davis feleségének adva ki magát, beviharzik a házba, fenekestül felforgatva ezzel mindenki életét. „Légy merész!” – ez Gwen életfilozófiája, amely fantasztikus „valóságteremtő” (hazudozó) képességével párosulva olyannyira rabul ejti Davis szívét, hogy Beckie féltékennyé válik. E szerelmi háromszögben Beckie és Davis szembesülnek azzal a filozófiai mélységű bölcsességgel, hogy a számunkra legfontosabb dolgokat előbb el kell veszítenünk ahhoz, hogy igazán megkaphassuk őket. A szokványos séma szerint alakuló történetben mindenki „nyerő”: Davis egy izgalmas és kiismerhetetlen nőt kap, Gwen egy gyönyörű házat, a hozzá tartozó férfival, akit máris kóros hazudozóvá varázsolt. Beckie, a szerelmi háromszög vesztese pedig azt a számára meglepő felismerést, hogy egy érdekes, vonzó férfit kosarazott ki, nem egy saját kisszerűségében fuldokló alakot. Happy End.

Aki szereti Goldie Hawn filmjeit, az kellemes másfél órában fog részesülni – ez a filmje nem jobb s nem rosszabb a többinél. Aki viszont nem kedveli ezt a hollywoodi műfajt, az nagy ívben kerülje el a mozit, úgyis azzal az érzéssel állna fel székéből, hogy jobb lett volna, ha filmforgatás előtt az a bizonyos hurrikán mégis végigsöpör a városon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=606