KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utolsó élet az univerzumban

Nevelős Zoltán

 

„Fiú és lány találkoznak”, „az ellentétek vonzzák egymást” – örökké működőképes alaptörvények a filmben éppúgy, mint az irodalomban, no és az életben. Itt egy öngyilkos hajlamú, tisztaság- és rendmániás könyvtáros és egy élettel teli, rendetlen és kaotikus fiatal nő találnak egymásra egy tragikus kimenetelű baleset szemtanúiként a bangkoki éjszakában. A két főszereplő nemcsak jellemét, de helyzetét tekintve is tükörképe egymásnak, még a halott testvér is stimmel. A férfi japán, és otthontalanul lézeng munkahelyén, de még saját, könyvraktárra emlékeztető lakásában is; a nő lepusztult családi villában lakik, és Japánba készül jobb életet remélve. Az ellentétek és hasonlóságok megmagyarázhatatlan módon rántják őket egymás mellé – és csak ekkor, a film első félórája után tűnik fel a vásznon a cím: Utolsó élet az univerzumban.

A szexmentes, inkább lelki egymásba kapaszkodást jelentő együttlakás a lány romos házában mindkettejük számára az élet rendeződését jelenti, ezt egy digitális trükkökre épülő, játékos képsorban szépen ábrázolja a rendező, míg a lányt alakító színésznő lecserélése egy jelenet erejéig halott húgára (akit a színésznő való életbeli húga alakít) és a japán férfi hátát teljesen betakaró tetoválás felvillantása sötét fejleményeket sejtetnek. Kinek sötétebb a múltja, és lesz-e közös jövőjük, vagy jövőjük egyáltalán? A jakuza küldöttsége mindenesetre tiszteletét teszi (vezérüket a japán kultrendező, Miike Takashi alakítja). Az öt évvel ezelőtt Ruang Talok ’69 című hazai kasszasikerével világszerte fesztiválokon is befutott Pen-Ek Ratanaruang ügyesen egyensúlyoz a sorsdráma és a romantikus komédia stílushatárán egy már-már burleszkszerű leszámolásjeleneten keresztül egészen a finoman felvezetett hepiendig; a mindvégig játékos hangvételben pedig remek munkatársra talált az ismét gyönyörű képeket fényképező Christopher Doyle-ban, Wong Kar-wai állandó munkatársában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4826